Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

elpusztult volna. Vettem vagy 5 hold földet. Cséplőgépeken etető voltam. Olyan nagy kazalt kellett rakni, hogy 1000 kereszt ment bele. Egyszer nagy szél volt, olyan, hogy a szomszédos nádas tetőt szétbontotta a szél. Ott elhatároztam, hogy nem leszek parasztföldműves, inkább beleugrom a dobba. Arra gondoltam, hogy állat mindig lesz, az emberek meg csizmába járnak, akkor leszek tímár. Miskolcra mentem, akkor hallottam, hogy ott van 2 tímár, de nem vettek fel inasnak. Akkor Mezőkövesden elmentem egy Pólik nevezetű emberhez, mert hallottam, hogy őnála tímárok vannak. Estefelé elmentem - mondom Pólik bácsinak, úgy hallom tímárok voltak itt, azt mondja itt vannak még. Bementem a műhelybe, bemutatkoztam, mondtam, hogy nős vagyok. Kértem, hogy vegyenek fel inasnak, mehetek is holnap. Otthon mondom a feleségemnek, azt kérdi, velem mi lesz? Te menj haza apádhoz enni. Akkor már volt egy gyerek, 21-ben született. Én nagykorú voltam, nem kellett ipariskolába járni. Volt egy artézi kút 50 m-re, ástak gödröt a medencének, oda hordtam a vizet. Ugy benne voltam, hogy nem volt éles eszem, de akkor az volt. A mesterem, Tóth Mihály társba volt egy másik fiatal fiúval, meg volt egy öreg segéd. 5 gyereke volt Tóthnak, elhelyezte a feleségét a gyerekekkel együtt. Iparkodtam, hogy elsajátítsak mihamarább mindent, ők ennek nagyon örültek és mindent rámbíztak. A mesterem részeges volt. Elmentek Tiszabábolnára, mert odavaló volt a mesterem — 1 hétig oda voltak, mikor hazajöttek rossz lett a bőr, mert nem tudtam egyedül megforgatni. Pólik bácsi földmíves volt, nála dolgoztak, fele kereset volt, ő adta a helyet, meg kádakat épített neki. Volt egy cséplőgépe is. Akkor kikergetett minket Pólik bácsi. Akkor mentünk hozzánk és ott nálunk dolgoztunk. 2 q búzát fizetett havonta a helyiségért. Az istállót és a kamra felét adtam ki. Akkor dolgoztunk tovább. Még ott is rosszul dolgozott, mindenkit becsapott. Valaki adott egy marhabőrt kikészítésre, a tulajnak nem adta vissza, velem elküldte a zsidóhoz eladni. Egyik alkalommal bementem egy kocsmába Kövesden, ott volt az én mesterem, meg egy poroszlai ember, Futó volt a neve, meg egy másik Mezőkeresztesről. Mondtam nekik Tóth úr tovább nem adok helyet, menjenek amerre látnak. Elmentek. Nem akartam, hogy elrontsa a lakásomat, mert akkor nem