Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

mentem át a gépészetre, mert ott volt hely. Az I. évfolyam után egy évet kihagytam a háború miatt. 1949-ben végeztem, ősszel házasságot kötöttünk Mezőkövesden, de akkor már dolgoztam az Erőtervnél, onnan mentem nyugdíjba. A gimnáziumban nem volt különbség társadalmilag. Nem is tudtuk, kinek milyen a családja. A tekintély leginkább a tanulmánytól függött. Egyszer elemi iskolás koromban az egyik fiú valami olyasmit mondott nekem, hogy persze neked könnyű, mert ti gazdagok vagytok. A gyerekek között is voltak olyanok, akik élesebben reagáltak a társadalmi problémákra. Én általában elfogadtam az embereket olyanoknak, amilyenek voltak. Az elemi iskolában a tisztviselők gyerekei először előre ültek, aztán nagyság szerint, így én általában az első-második padban ültem. Édesanyám kendőt kötött - társadalmi rang volt, hogy tudta csinálni és hordták azt a kendőt, amit ő megcsinált. Hordták a csomagolópapírt is hozzá. Édesanyám nagyon büszke volt, hogy ő meg tudta csinálni a sátoros kendőt. Megtanult varrógépen is varrni. Mindig csinált valamit. Horgolt is. Matyót varrt, mikor kezdők voltak. Mert voltak olyanok, akiknek kiadták a varrást, az előrajzolók adtak hozzá selymet is. Ezért fizettek. 14. Négyen voltunk testvérek, a legidősebb bátyám paraszt gyerek volt, a húgom nem tanult, de az öcsém igen, ő gépipari középiskolát végzett Miskolcon. Édesapám 1931—32-ig cseléd volt, parasztgazdákhoz szegődött el 8-10 hónapra. Feles bérlő is volt, 20-22 holdat bérelt. Én is dolgoztam a földeken, kaszáltam, cséplőgépnél dolgoztam. Nekünk is volt majd 6 hold földünk, édesapám előrelátó, értelmes gazdaember volt. A gimnázium irányította a szellemi életet. A tanárok társadalmi munkában télen Népfőiskolát szerveztek. A 6 elemi után az emberek elfelejtettek írni, olvasni, a bátyám is 20 éves korában tanult meg újból írni, olvasni. Minket azért taníttattak, mert kevés volt a föld, 6