Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

Édesapámnak 3,5 hold földje volt, nagyon egyszerű napszámos ember volt. 21 évig volt cseléd jógazdáknál. Kaszálásért elszegődött és cserében elvégezte nálunk is a vetést és a szántást. A bátyám a négy elemi után polgáriba járt, utána műszerész tanonc lett és műszerészszakmunkásként került fel Budapestre. Az 50-es évektől dolgozik. Én 1944-ben fejeztem be a 4. osztályt. A bátyámmal mindig versenyeztünk a tanulásban, ő jól tanult. Mondtam a szüleimnek, hogy szeretnék gimnáziumba kerülni. Ők megmondták, hogy nem tudnak segíteni. 12 éves koromtól eljártam apámmal dolgozni más gazdákhoz is. Én jól éreztem magam, nem is éreztem, hogy szegények vagyunk. 1945-ben I. gimnazista lettem, de aztán visszakerültem az általános iskola 5. osztályába, mert megváltozott a rendszer. 49-ben fejeztem be az általános iskolát és az teljesen egyértelmű volt, hogy tovább menjek a gimnáziumba. Minden nyáron dolgoztam. Saját magam is vállaltam aratást. Borsodivánkán és Mezőtárkányban 1952-ben cséplőellenőr voltam, annyit hoztam haza, mint ami az évi termésünk volt. Elég sokféle hatás ért. Édesapám azt szerette volna, hogy katonatiszt legyek, de harmadikra kiforrott bennem, hogy tanár leszek. Az iskolában is az volt a szellem. Ugy végeztem el az egyetemet Debrecenben, hogy dolgoztam is közben, a szüleim nem segítettek, én önfenntartó voltam. Voltak ott olyan csóró gyerekek, akik felsőbb osztályokba jártak, beprotezsáltak minket a konyhába, olyan konyhamalacok voltunk. Az még rendben van, hogy gimnázium után sokan elmentek szakmát tanulni, nem is volt presztízsük. Én édesapámtól két dolgot hallottam ,,Mi nem tudunk segíteni, úgy tanulj, az amit tanulsz, a tiéd, mert mindent elvehetnek tőled, de a tudásod megmarad". Mikor végeztem azt mondta „szeresd a gyerekeket és legyél szigorú". Az utcánkban egész vallási vita volt, mikor végeztem. Nagyon vallásosak voltak itt Kövesden és egy parasztnéni kérdezett engem is, na van isten vagy nincs isten. Becsültek az utcabeliek is. A szüleim nagyon büszkék voltak rám. Segítettem is nekik mindig megírni a hivatalos leveleket. Volt olyan húzóreje ennek, mert a mi utcánkból hárman kerültek egyetemre. M.M. szakérettségizett Egerben és a Műszaki Egyetemet végezte el. Verseket, novellákat is írt.