Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

bérmunkába, egy asszony lakott a mi utcánkban is, aki batyuzott, eladta a hímzéseket. Pista öcsém az Áfésznél volt pénzügyi osztályvezető, ő az érettségi után tovább nem ment. Nem is akart tovább tanulni. Jancsi nem szeretett tanulni, ő elment a gyárba, Matyi is, ő művezető lett. A húgom nem tanult, ő korán férjhez ment. Én úgy iratkoztam be a gimnáziumba, hogy éppen akkor apámék summások voltak, nagyanyámmal mentünk be, mind a ketten mezítláb mentünk be az iskolába. Nagyanyám a nevét se tudta leírni. 60-an kezdtünk, V.-től 30 körül volt az osztálylétszám. A továbbtanulást általában a tanítók karolták fel. Kaptunk támogatást az iskolában - a könyveket ingyen kaptuk, a tanulmánytól függően tandíjkedvezményt kaptunk. Volt olyan, aki kapott ebédet ingyen a konviktusban. Ha itt nem lett volna gimnázium, nem tanultunk volna tovább. Eszünkbe sem jutott volna, hogy elmenjünk pl. Egerbe, meg se tudtuk volna csinálni. 5. 1934-ben kezdtem a gimnáziumot, 1942-ben érettségiztem, 1947-től vagyok tanár. Iparos emberek voltak a nagyszülők és a dédszülők. Anyai nagyanyám édesapja a vattai uraságnál volt cseléd, aztán belső cseléd, végül ő lett a cselédek gazdája. Nagyapám apja csizmadia volt, volt egy ikertestvére, elhatározták, hogy keresnek egy ikerpárt feleségül. Vattán találták meg őket, a nagyanyám volt az egyik. Az ő apjuk hentes volt, Kolozsvárról jött ide Lévai nagyapám apja, itt ragadt le, nem tudom, hogy hogyan. Tehát anyám iparos lány volt. A nagyapáin a vasárnapi ebéd után megivott 2 dl bort és elszívott egy szivart. Apai ágon — eredetileg cipész és felsőrész készítő volt. 6 elemit járt. Azt akarták, hogy tanuljon, de az édesapja nem élt, muszáj volt dolgoznia, iparos gyerekké nevelték. Majdnem 400 cipész és