Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

néma komolysága ettőlfogva megszűnt. Talán ekkor lettünk igazán barátok. Igen jó barátom volt Ujváry Lajos, ő magyar-francia szakos volt. Általában a francia volt a gimnázium fő erőssége. Képzeljük el, Wolfinau egyszer a hetedikes Lázár Jánost, (szegény, a második világháborúban esett el), szintén matyó tanítványunkat, a házukba nyitva — ugyan hol találta? Természetesen az istállóban! A lovakkal foglalkozott, s mellette a francia szótár, kiírva benne a szavak — a lovak mellett tanult! A gödöllői cserkész világtalálkozóra a kövesdi gimnázium hetedik—nyolcadik osztályból kilenc diákunkat találták francia nyelvből tolmácsi feladatok ellátására alkalmasnak. Ebben Ujvárynak és Wolfinaunnak oroszlánrésze volt. S utóbb melléjük járult még a kiváló képességű Lukács Gáspár is - már a gimnázium saját neveltje és első matyó származású tanára! Visszatérve Ujváryra, nagyon kedveltem, főként tág irodalmi szemhatárjáért. Lelkes, talán túlzó híve is volt a Nyugatnak s mindannak, amit ez a forradalmi oltvány a magyar irodalomban kibontott. Meg kellett vele ismertetnem és szerettetnem Arany Jánost és kortársait. De a lényeg az volt, hogy ha szabad ezt mondanom, vele mi az „új magyar szeleket" képviseltük. Személyes beszélgetésünknek is sűrű témája lett, hogyan lehet szépen, produktivan, humánus hangsúllyal a magyarság és az emberség és nem kevésbé az éthosz javára kamatoztatni azt a gazdag életművet, amely annyira fájdalmasan ellentmondásos és amelyeknek alkotója Ady Endre volt. Megtaláltuk a módját. Nagyon csodálkoztam, amikor ezelőtt vagy tíz évvel Sopronban beszélgettem a pápai református gimnázium egyik tanárával. Tőle hallottam, hogy náluk Ady nevét nem volt szokás kiejteni, s nemcsak az iskolában, de önképző körben sem. A mezőkövesdi Királyi katolikus Reálgimnáziumban érettségi tételként is szerepet kapott Ady is, mint általában a nyugatos költők csoportja. Sőt Áprily, Reményik Sándor, Mécs László sem hiányzott, az elszakított területek magyar irodalma sem. Jelen voltak a regényírók is, Koós Károly, Tamási Áron, — nem is lehetett volna őket kihagyni. Hogy kerültek el Kövesdre? Egyik szombaton kiírtam a hirdető táblára, hogy vasárnap, a szentmise után, szívesem látom az érdeklődőket egy kis felolvasó délelőttre. Bevittem a terembe az