Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

Meséljem el, miképpen tudott az ő páratlan egyénisége megnyerni mindenkit, a legegyszerűbb népet csak úgy, mint a legfelsőbb körök nagy urait? Mondjam el, hogyan volt ő otthon és szíves örömmel látott vendég palotában, polgári házakban és a legegyszerűbb kunyhóban is? Vagy mondjak el még egyebeket is? Mit mondjak el abból a sokból ami életét annyira értékessé tette? Mit? Nem! Nem! Érzem, hogy mindezekről nekem itt, ebben a társaságban semmit sem kell elmondanom! Hiszen mindnyájan tudjuk, kije volt Gaál István Mezőkövesdnek, kije volt a matyó népnek, kije volt édes mindnyájunknak! Igen tudjuk! Mi, akik itt vagyunk, nem is fogjuk elfelejteni soha! Itt van ő most is lelki szemeink előtt teljes nagyságában s mi most is követjük őt, most is ő a mi vezető példánk! Azonban mi megyünk sorban majd utána! És jönnek utánunk és helyünkbe mások, akik nem ismerték őt, akiknek nem volt alkalmuk vele együtt dolgozni, szellemét közvetlen érintkezésből megismerni. Jön utánunk majd egy új nemzedék, és ismét újabb nemzedékek. Hogy pedig ezek az új nemzedékek is tudják ki volt ő, mi a kortársai, munkatársai, mi az ő fiai felállítottuk ide, otthonunk falára ezt a márványtáblát az ő bronz-képmásával, amely örök időkre figyelmeztesse az új nemzedékeket őreá! (Itt levétetik a lepel.) ,,Gaál István! 33 éven át hirdette és gyakorolta a matyó nép között a szeretet mindent legyőző erényét." 1. Igen! Drága Pista Bátyánk! Te voltál több mint egy emberöltön át Mezőkövesd szíve! Szív, amely szeretett; szív, amely csak szeretetre tanított; szív, amely a nagy munkában végül is kifáradt, saját tüzében elégett és megszűnt dobogni. . .! Érzed-e Mezőkövesd népe, hogy az ő távozásával kevesebb lett eggyel azoknak a keveseknek a száma, akik téged igazán és önzetlenül szeretnek? 2. Drága jó Pista Bátyánk! Te találtad meg a magyar nép tengerben Mezőkövesdet, ezt a nekünk legkedvesebb népszigetet. Te emelted ki az ismeretlenség homályából és te emelted fel a dal szárnyán magasra, az egész ország, nem! az egész világ szeme elé a matyó nép lelkében szunnyadó értékeket! Érzi-e mint népe, hogy vétkezik Te ellened, mikor ezeket az értékeket újabban veszni hagyja?