Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

Gaál István 1903. év október 10-én Mezőkövesdre került. Hogyan? Hát bizony erről könyvet lehetne imi. Tudni kell ugyanis, hogy Mezőkövesd kántori állása minimálisan megér 15.000koronát. Mikor az állás megüresedett másfélszáz magyar kántor kezdett köhécselni, köszörülgette a torkát az alföld, de az ország minden valamire való kántora s búcsújáratnak is beillett volna az a felvonulás, képviselőválasztásnak az a korteskedés, amit a 150 érdeklődő rendezett. Megpályázta az állást Gaál István is, kivel a próbaéneklésnél márcsak 36 állta a versenyt. Gaál lett a győztes. „Megválasztásomnak leginkább azért örülök - írja szüleinek - kik akkor már régen Pápán laktak, — hogy teljesedésbe mehet szivemnek az a régi kívánsága, hogy kedves szüléimről, akik engem oly sok gonddal és költséggel felneveltek, öreg napjaikban kellőképpen tudok majd gondoskodni. Talán úgyis azért segített meg az Isten, mert ezzel a szándékkal indultam pályázni." Karmesteri pálcája, mely Vaszaron, Veresegyházán és Mezőtúron már annyi életet tudott önteni a gárdába, Mezőkövesden varázsvesszővé vált. Valóságos csodákat művel a híres paraszt dalárda élén. Mezőkövesd és népe már ezelőtt is elütött egyben-másban honunk egyéb magyarjaitól. Népszokás, viselet, foglalatoskodás, dialektus, szinte egyéni jelleggel ruházta fel az alföld ez oázisát, melyet koronás előkelőségek és világhírű tudósok egyaránt kerestek fel, hogy gönyörködjenek benne. Gaál egy újabb nevezetességet szerzett Mezőkövesdnek, matyódalárdát. Ezt aztán nem otthon kell meghallgatni és megnézni, hanem mikor kiáll a többi borostyánkoszorús, veterán úri dalárda közé versenyezni, mikor országos dalversenyeken, festői viseletben színes varrottasban, egyre másra viszi el a díjakat, a kitüntetéseket, halomra gyűjtvén a sok emléktárgyat, koszorút és főleg dicsőséget. Gaál István valóságos mestere az egyszerű nép vezetésének. Emberei, kik rajongással veszik őt körül, megértik ujjának legkisebb intését, szeme minden pillantását. Válogatott emberei vannak a dalárdában, kik nem kímélnek időt, fáradságot, hogy vezetőjük kedvére járjanak,