Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

éves gyereknek elkészítse és ajándékba hozza a korozsmát, hogy a feltámadás ünnepén és azután is a vasárnap- és ünnepnapokon korozsmában jelenjen meg a templomban a keresztfiú? Avagy azt akarjátok, hogy fiaitok semmiben sem különbözzenek a városszéli cigányoktól és a fővárosi hintáslegényéktől? Ugye azt akarjátok, hogy fiaitok becsületes, tisztességes magyar és matyó gyerekek legyenek! Hogy bajos most már visszatérni arra, amit levettetek, ami elmúlt? Nem bajos! Csak a példa legyen meg, mert a példa vonz! Beszéljen össze akár csak öt-hat anya és keresztanya! Vannak itt elegen! És ez a néhány határozza el, fogadja meg ma, hogy egy-egy keresztfiának a legközelebbi húsvétra megcsináltatja a korozsmát. Ismétlem: a példa vonz, az öt-hat bátor anyát és keresztanyát százak fogják követni! De jönnek a farsangi lagzik, esküvők majd! Hát hogyan illik a matyó menyasszony mellé a zsidó legény a templomba! Igen leányok! Igen menyasszonyok! Ennyit szabad, ennyit kell is a matyó becsület, a matyó tisztesség, a matyó jövő érdekében kikötnötök a vőlegénytől, hogy gatyában és bőujjú ingben álljon ott az Isten oltára előtt mellétek! Aki ennyit nem tesz meg a kedvetekért, akár talán kölcsön ruhában legalább, az nem érdemelt meg benneteket, attól az életben nem sokat várhattok! Hogy esetleg ez drága volna? Nem! Szászor nem! Egyrészt, mert ezt a vőlegényruhát mindig el lehetett adni másoknak, régen is! Drága? Hát ne legyen külön eljegyzési lakoma és külön esküvői lakoma, külön a vőlegényes házban és külön a menyasszonyos házban, ne legyen egy helyett négy lagzi! Nem kell a fél falut meghívni az eljegyzésre és az esküvőre külön is. Nem kell úri divatot bevezetni! Nem kell dívány is a házba, meg drága, száz pengős sifonyérok! Mikor én 35 évvel ezelőtt esküdtem, nem voltam éppen valami szegény, földhözragadt ember, a feleségem sem volt az! És mi volt a lagzi? A két családból való legközelebbi hozzátartozók, összesen talán 15-huszan jöttek össze, délelőtt megjelentünk a tanukkal az anyakönywezetőnél, majd megvolt az esküvő a templomban, azután volt egy jó ebéd és azután még az nap délután elutaztam fiatal feleségemmel oda, ahová kötelességem, munkám szólított. Ennyi volt és nem több!