Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

értéktelen csillogóért, ragyogóért odaadta először igazán töméntelen, értékes aranyát, azután hazáját, végül életét is a bevándorló idegennek, aki végül is odatelepedett az indiánusoktól elvett ősi földre. . . Vigyázzatok, vigyázzunk kedveseim! Nehogy ugyanez a sors érje ezt a szerencsétlen magyar népet is, ennek a városnak értékes népét is, nehogy a ragyogóért leadja ez a nép ősi földjét, testét-lelkét. . . Mit tegyünk hát? Mit tegyen hát az okos kövesdi leány, az okos kövesdi menyecske, kövesdi legény? Mit tegyenek? Semmi mást, csak térjenek vissza a maguk eredeti viseletéhez, őrizzék meg apáiknak, anyáiknak ősi viseletét! Igen! Mert a matyó menyecskének, a matyó leánynak szépnek kell maradnia továbbra is! Ennek a népnek díszesnek kell maradnia a jövőben is! Szépnek, díszesnek, tarkának kell maradnia ennek a népnek ezentúl is, de nem hiúságból, nem is a cifraságnak szeretetéből. . . Nem egy világért, sem azért. Hanem kettős okból! Egy kicsit azért, hogy ragaszkodjék a szép és értékes ősi szokásokhoz, ezen ősi szokásokhoz való becsületes ragaszkodásból, de főként azért, mert ez Mezőkövesden már kenyérkérdés lett! Hogyan lett a tarkaság, a színes viselet kenyérkérdés! Igen, kenyérkérdés az most rnár a matyóságnál, hogy ne hagyja el ősi, szép népviseletét, hanem őrizze azt meg és tartsa fenn állandóan! Mezőkövesd munkás népéé volt széles ez ország földje valamikor, mert az egész ország földjén kereste kenyerét ez a nép munkájával mint summás. Ámde ebből a sok magyar földből a szerencsétlen viszonyok miatt már sok elveszett, sokat húztak ki a magyarság s ezzel a matyóságnak lába alól. Mintha a jó Isten pótolni akarná a veszteséget, az elveszett kenyeret! Az elveszett kereset helyett új keresetre nyílott alkalom a matyó női kezek alul kikerülő varrottasokból, a matyó kézimunkából olyan nagy mértékben, amilyenről csak tíz év előtt is álmodni sem mertek volna a kovesdiek. Ámde az idegeneket a népviselet, a ruháikon és házi ágyaikon stb. talált szépség vonzotta és vonzza még most is állandóan Mezőkövesdre és ezen a réven nyert piacot előbb a belföldön és azután az egész világon a mezőkövesdi varrottas. Ha a kövesdi nép teljesen kivetkőznék szép, ősi viseletéből, szürke egyszerűségbe