Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

gazdának fegyelmi joga is van, ilyen gyalázatot a matyó elképzelni sem tud. Ugyanilyen gyalázatnak tartja a matyó a más községbelivel való házasságot is. Igazi matyó ilyent soha sem tett. Ez az ősi önállóság, függetlenség, zárkózottság, az ősi szokásokhoz való alku nélküli büszke ragaszkodás, minden keveredéstől való merev idegenkedés volt a legfőbb oka annak, hogy a matyóság a legújabb korig meg tudta tartani, hogy meg kellett tartania a maga sajátos, minden szomszédtól elütő sajátságait, különállását a körülötte lakó magyarság között. No, és hogy a mai időben, amikor az elzárkózást már nem engedik meg az élet követelményei, szintén nem fogja a matyó a maga különleges sajátságait s képességeit elhagyni, ennek oka ott rejlik a matyó egy ősi a többi magyarságtól elütő, erősen kifejlődött tulajdonságában: az élő üzleti szellemben. A magyar faj általában nyílt, Őszinte, ment minden üzleti ravaszkodástól, vagy ha úgy tetszik túlzott, hamis gavallériájában az üzlet terén szinte gyámoltalan. A matyó ma is kezében tartja községének kereskedelmét és iparát. Az igazi terménykereskedők, az igazi iparosok, még a korcsmárosok is ma is elsősorban tőzsgyökeres matyók Mezőkövesden. A matyónak csizmája ma sem kerül ki egy „gyütt-ment", vagy ahogy talán itt mondanák „odkaly ruka, odkaly noha" csizmadiától, a matyó szűrét ma sem a vásári bódéban veszi, a matyó búzáját ma sem az idegen közvetítő viszi piacra, vagy hogy időszerűén beszéljek, Mezőkövesden a Haditermény R.T. megbízottja is matyó ember, ha eredményesen akar dolgozni, legfeljebb írnoka, fizetett embere lehet neki az idegen fajtabeli. Nos és ez az erős üzleti érzésű nép felismerte, hogy az ő különleges sajátosságai, szokásai, az ő különleges ruházkodása, az ő különleges képességei például a kézimunka terén ugyancsak csábítják az idegent arra, hogy közéjük látogasson, hogy pénzéből egy csomót mindig otthagyjon. A matyó tudja már, hogy ha letesz az ő színes népviseletéről, lemond szokásairól, amelyeknek megismerése végett évenként néha több ezer ember látogat el Matyóországba, akkor nyomban és nyomtalanul eltűnik a nagy hasznot hajtó idegenforgalom. A matyó üzleti érzékével már meggyőződött arról, hogy ha a leányai cselédnek állanak be, ahelyett, hogy miután a nyarat mint summás munkások töltötték, télen át a különleges matyó