Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

csak otthon vettem észre, vagy inkább kicsit görbe szemmel reám néző feleségem vette észre, hogy nyakig sáros vagyok. Ekkor terjesztették el rólam azt a hírt, hogy képviselő akarok lenni, korteskedem. . . Nos, egy ilyen felfedező utamon a II. kerület külső széle felé eső, egyik legszebb, mert legszélesebb utcáján, a Mihály utcában jártam már alkonyat felé. De még jól láttam, hogy majd mindegyik portán ott áll egy csomó haszontalan gyümölcsfa, összevissza, görbén, sűrűn ültetett bódiszilvák, vadmeggyek stb. és mindegyik tele van a monilia gombától rodhadt, összeszáradt múmiával, amelyek az egész falu gyümölcsfáinak megfertőzésére alkalmasak. Arra gondoltam, milyen jó volna ezeket a haszontalan fákat kidobni és rendes gyümölcsfákkal kellően beültetni. - Hazajöttem. — Még ez éjszaka álmomban folytatódott a délutánom, szokott az néha így lenni, ha az ember nagyon gondol valamire. — Azt álmodtam, hogy néhány Mihály-utcai gazdát rábeszéltem arra, hogy vágják ki értéktelen fáikat és ültessenek helyükbe kajszibarackot. Ők megtették. Példájukat mások is utánozták előbb az utcában, a következő évben a szomszéd utcákban, lassanként tele lett a város barackfával, négy év múlva magam is örömmel segítettem az első vagon kövesdi barack becsomagolásánál, s mert úgy látszik az álom gyorsabban érlel a valóságnál, mert nem tudom mennyi év múlva volt, de csak ott álltam a nagyra épített mezőkövesdi vasúti állomáson, nemcsak a „Borsod" szerint, de a valóságban is teljesen ősz fejjel öregesen odadűlve a vasúti állomás egyik oszlopának, csendesen figyelve a barackszállítás izgalmait és még hallottam, amint egyik vasúti tiszt vidáman kiáltja oda az irodájából kilépő állomásfőnök felé: No, elindítjuk ezidén az ötszázadik hűtőkocsit Angliába a világ legzamatosabb barackjából. . . Felébredtem. Az álmot elmondottam a következő napi esti A.C. összejövetelen csoportvezetőimnek. Azóta a gondolat szemlátomást hódít. Ma már sokan vannak, akik barackot akarnak ültetni. Az álom még csak álom! De én hiszem, hogy az álom a Mezőkövesdi nép mindennapi kenyerét szaporító valósággá is lesz!