Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)
Dokumentumok 1-20. sz
állattenyésztés, különösen a jó jövő elé néző sertés és baromfiállomány felsokszorozása s ezzel a földnek jobb trágyázási lehetősége és hozamának megnövesztése; továbbá legalább is a háziszükségletet kielégítő és alkalmas körülmények (víz mellett) között piacot is ellátó zöldségtermelés, az intenzívebb és okszerű gyümölcstermelés stb. stb. És mindez azt eredményezné, hogy a ma életképtelen néhány holdas kisbirtok, ha nem is földi paradicsommá, de a mindennapi kenyeret biztosító, egészséges megélhetés forrássá válnék. De a mai nagyobb kisbirtokok tulajdonosai a tagosítás esetén életbeléptethető belterjesebb gazdálkodásukhoz a teljesen nincstelenek közül - birtokuk nagysága szerint - egy-két családot tudnának cselédül alkalmazni s így ezeknek egy része is biztos kenyérhez juthatna. Csak megemlítem az esetleges földbérlőszövetkezeteket, vagy kis bérleteket. Szóval az út: környékbeli földhözjuttatás vásárlás útján, kitelepítés, tagosítás. . . Ha ezt végre lehetne hajtani! Pedig lehetne! Minő édes álom volna látni a kövesdi és a kövesdiek tulajdonában lévő vagy idetartozó szomszéd községi területeken elterülő körülbelül 30—35,000 kat. holdon, mondjuk 3,000 kis minta birtokot, amelyek mindegyike tízholdanként csak 3 holdon termel kenyérmagvakat, 3 holdon mesterséges takarmányt, 2 1/2 holdon kukoricát és 1 1/2 holdon áll a tanya, a baromfi udvar az ólakkal, kivált sertésólakkal és áll 150 darab hasznos, egységes fajtájú gyümölcsfa. — Álom, álom, de amelynek teljesedése nélkül nincsen Mezőkövesdnek biztos kenyere. // Mélyen tisztelt hallgatóim! Én nem vagyok ellensége a nagybirtoknak, sőt bizonyos mértékben és határozott célokért szükségesnek tartom a nagyobb, de nem a mammut földbirtokok fenntartását. - Én aki azonban itt élek a nép között és az utóbbi időkben különösen alkalmam volt megismerni a nép életét, gondolkodás módját, lelkületét, szükségleteit, nyíltan megvallom, hogy a magyar kormányzat a magyar társadalom máris nagyon elkésett a jelentkező bajok orvoslásával. És ha katasztrofálisan nem akar elkésni, akkor — nem mondom elhamarkodva -, de bátrabban és gyorsabban kell hozzányúlnia a ma még szinte tabu-nak nézett nagybirtokokhoz és óriásbirtokokhoz, amelyek egész Európában most már valóban egyedül állók itt ebben a mi szerencsétlen Csonkaországunkban. — Nem földosztásra gondolok, de egészséges
