Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

drágább, előkelőbb, de kevésbbé egészséges fehér kenyérre, kalácsra, majd tortára tért át. Egyszóval a magát eddig önmagát ellátó nép, mikor feltornászta magát a jólét-hullámhegy tetejére, túlzottan igényes lett. — Szegény és gazdag, summás és gazda egyaránt gyolcsban és fehérkenyérrel élt, hogy egyéb igénykielégítésekről ne szóljak. És most jött azután egy csodálatos korszak a matyóság életében, talán két évtized mindössze: a kilencvenes évek végétől a világháborúig! Az anyagi jólét és a világhír párhuzamos útján. Az ősi időben, éppen úgy mint a múlt század teljes első három negyedében is a matyóságnál a férfi (legény és házas egyaránt) volt ruházatában a díszes és a matyóság díszítő művészete a legényingek, a legénysurcok, a férfi szűrök, subákon érvényesült. Az új jóléti hullámvonal emelkedésével a nők is kezdtek díszesen öltözködni, még pedig mindig díszesebben és díszesebben. És mert díszük kivétel nélkül saját kezük munkája volt, az ősi ösztön népművészetté fejlődött. Néhány szerencsés körülmény és a matyóság népviselete és népművészete révén a szószoros értelmében véve világhírre emelkedett, elhomályosítva egy időre minden más, régi magyar népviseletet és népművészetet. A gazdasági jólét és a világhír ez az igényesség egyszerre kulminált közvetlenül a világháború kezdete előtt! Erre jött azután a világháború, és az utána következő évtized nagy káosza! Zűrzavara! És mert a magyar földmíves lakosság néhány éves konjunktúráját egészen a 36 pengős búzáig kihasználta a matyóság is, és bár a világháború alatt elhanyagolt és az utolsó évtizedek alatt a folytonos búzával kizsarolt föld már kevesebbet termett, a matyóság mégis jóidéig fenn tudta magát tartani a hullámtetőn népviselete és népművészete útján nem csak idecsurgó, de egyenesen ideömlő keresete révén. A summások keresete ugyan a világháború után azonnal megcsappant, mert elvesztették munkahelyeiknek legjavát az országcsonkulás miatt, de ezt néhány évig nem vették észre, hiszen asszonyaik bőven kerestek a hímzéssel. Amint annak idején utánjárásommal megállapítottam, az 1927. évben a kézimunka révén több pénz jött be Mezőkövesdre, mint amennyi értékű búzát termelhetett volna az egész mezőkövesdi határban, ha minden, akár a