Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Népi írásbeliség - kéziratos füzetek - A kéziratos füzetek csoportjai

hoz - tudatosan gyűjtötték össze és jegyezték fel a különböző énekeket, a kántorbúcsúztatókat, lakodalmas verseket, rigmusokat. (Ezek jórészt elvesztek, de sokan újra összeírták emlékeik alapján egykori ismereteiket: Illés Gergely, Gáspár Simon Antal, Sebestyén Ádám stb.). László Márton is ilyen szertartásmester, de abban különbözik társaitól, hogy nemcsak ismerte és gyűjtötte a tudnivalókat, hanem könyveiben megőrizte és terjesztette. Könyveinek tartalmát változtatta, az énekek körét bővítette, vagyis újabbakkal egészítette ki, a régebbiekből elhagyott. Könyveit a maga elgondolása szerint állította össze - a néphagyományból és olvasmányaiból származó ismeretei alapján -, de minden bizonnyal figyelembe vette a megrendelő igényét is. A gyűjteményünkben lévő könyveinek tartalomjegyzékét öszszehasonlítva azt látjuk, hogy 30-35 ének mindegyikben megtalálható, s 15-20 könyvenként változik. Az 1932-ben írott Halottaskönyvet ismertetem részletesen. Ez a könyv elsősorban virrasztóénekeket tartalmaz, néhány hasznos tudnivalót, történelmi dátumokat „Tudósítás" címen és öt olvasmánynak szánt példázatot.

72 Címlapján feltünteti, hogy kinek a számára készült a könyv : „Ezt a könyvet irta egy Andrásfalvi magyar ember László Márton a Márton a neve 1932 ben Ezt a szép halottas könyvet megszerzetem és megiratam 1932 ben Én Faluközi Julcsa, ugymind egy jo Katolikus Magyar asszony megszerzetem a jo Isten segicségivel.