Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Tájékoztató

Az öt bukovinai székely falu lakói csaknem 200 évig a magyar államhatárokon kívül éltek. Papjaik és tanítóik gyakran idegen anyanyelvűek voltak. Ők azonban meg akarták őrizni magyarságukat, anyanyelvüket, kultúrájukat és sajátos, a népköltészetre épített szellemi kultúrát alakítottak ki maguknak. Magyar nyelvű könyvekhez csak ritkán, nehézkesen jutottak, s ezek nem is mindig feleltek meg szükségleteiknek, ízlésüknek, maguk állítottak tehát elő maguknak kézírásos könyveket, amelyeket ugyanúgy adtak, vettek, cseréltek, kölcsönöztek, mint manapság a nyomtatott könyveket szokás. Az egyházi ének- és világi népdalszövegek gyűjteményei mellett a könyvek egy része falujuk történetét tartalmazza (főleg az újabb írások) székelyföldi származásuktól a madéfalvi veszedelmen és a Moldvában való ideiglenes, majd a Bukovinában való állandó megtelepülésükig, de leírták azon túlmenően a fontosabb eseményeket az osztrák, majd a román államhatalom keretei között, s legújabban a Magyarországra való áttelepülésüket is. Ebbe a falutörténetbe szőtték bele vagy ezen kívül mondották el életük történetét, mintegy példát állítva sorstársaik elé. Erről a kéziratos irodalomról ad áttekintést a kötet. A kéziratok részletekbemenő vizsgálata még további feladat. Szerkesztő