Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

bé nem fogadom őköt. Karácsony napján a templomon kivül sehova se menyünk. Az énekes legények délután még esszegyülnek próbára. Akik a mü falunkbeli mozsikásokat kapták meg, jó dolgik van met azokot nem kell tanyittani. De akik idegenből cigányokat kellett fogadjanak meg van gyűlve a bajuk met előbb meg kel tanyiccsák a cigányokat. Este hat órakor indulnak a legények. Először a biróhoz mennek tiszteletből. A biró megtiszteli őköt mézes pálinkát ad nekik a lelkükre köti, hogy becsületesek legyenek, nehogy valami disznyóságot csinájjanak. Onnét mennek sorba a lejányos házakhoz. Előre küldnek egy legént s az megkérdezi a lejánt s a szüleit, hogy beeresztik e őköt. Ha igen akkor először csak az ereszbe mennek s énekelni kezdnek mind. A biró nádpácájával megveri a gerendát hogy mindenki énekeljen. Ezt énekelik: Serkenj lelkem méj álmodból vigyázz magadra, még ma Urad jő ez világra szép vakságodra. Drága kincset hoz magával orvoslásodra. Ekkor hogy az első verset elénekelték akkor a legények elhalgatnak s kezdik a mozsikások s igy felvátva végig. Utánna éneklik: lm midőn mindeneket birsággal hivatna Augusztus hogy számszerint iratna. Ezt es ugy mint az előbbit, s amikor elvégezték, akkor bekopogtat a biró s e szavakot mondja: Örvegyünk s aggyunk hálát Istennek, isteni szent felségének, hogy megadta érnünk szent születésének napját örömben, egészségben s békességben. Aggyá Isten, hogy érhessük meg a következő újesztendőt es lelki békességben. A gazda feleli: Aggyá Isten. Az asztal elé van készitve : Egy üveg mézes pálinka s egy lepén. Ezt a megéneklésért ajándékozza a gazda, megtiszteli őköt. Isznak belőle egy kicsit s a többit belé tötik a bálerkába s mennek tovább. Ha a házi lejánnak valamejik legén a szeretője, annak a kucsmájára pántlikát varr fel a leján. Táncolnak egy keveset s mennek tovább.