Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)
Szöveggyűjtemény (1-5)
sok, gondolom magamba s meg es igyirtem hogy pénteken elviszem Radaucra ha ő es ott lesz s ott oda adom neki. Megrakodom s a lovat es megabrakolom. Az oláh behívott a házba s étéivel kínált meg. Hát mondom nekem van a tarisnyába, de az oláh nem hagyott békét, biztatott hogy egyem met erőst jó étel. Tudom mejen a tü ételetek gondolom magamban, de nem utasíthattam vissza met megsértődött vóna. Hát az oláhné elé az asztalszéket s arra kiborítsa a málét s azt mongya hogy üljek melléje. A málét cérnával négy felé szeli, de kőtséget nem látok. Az oláné kimegy hoz egy cseréptálba fokhagymás gombát s azt mondja: poftim munike! tessék egyék! Ekkor én erőst haragudtam magamra, hogy métt tudtam bemenni a házba met ejent én soha se ettem életemben. Most mit csinájjak met nem tudom megenni. De az oláh biztat hogy nyúljak csak hozzá. Hát én egyet sóhajtottam s fohászkodtam mint akit ártatlanul halálra itiltek s neki fogtam az evésnek. A málé jó vót, de a gombától erőst irtóztam. Az oláhné nem adott kalánt met ők kalán nélkül esznek. Én a szabályt nem bonthattam fel. Összefogom a hüvejk, a mutató s a középső ujjamot s ahogy ők én es ugy nyúlok az ételhez. Kiszemelek egy gombát, hozzá nyúlok, próbálom kivenni s hát kiugrik az ujjaim közül met erőst sikos vót. Próbálkozom egy másikval es de itt se vót több szerencsém. A málé amit előbb befaltam vót már elkárhozott a szájamban. Újból próbálkozom a gombával de most se sikerül. A suj egye meg az ijen vendéglátást gondolom magamban én többet nem kénlódom. Szenesére a ló megindult az udvaron s én kifuttam hogy megállitsam. Osztán vissza se mentem s igy megszabadultam a gombától. Befogtam a lovat s indultam hazafelé met vaj 30 kilóméter, de az semmi ijen jó szánuton. Mikor Szátulmáréba értem gondoltam arra, hogy hogyan jutok át a vizén. A Szucsáva az igaz hogy bé van fagyva, de éjen terűvel mégse merek rejamenni a jégre met hátha beszakad. Meg osztán Andron egy oláh es meg
