Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

kor ugy el bujkáltak hogy nem sok ment ki német országba. Es akinek sikerült itt maradni az ami az övé volt abból akart élni. Ha a háznál nem sikerült akkor a mezőről lopott amit megfoghatott. Elég sok baja volt a szegény telepesnek velük. És mindig azt hangoztatták hogy ők még vissza kapják a vagyonukat és majd ők számon kérik a telepestől hogy mit csináltak az ő jószágaikkal. Amit nem es tartottunk lehetetlenségnek. Példa erre bácska. De azért méges nem lehet hogy a magyar földön még egy hasonló eset megtörténjék. Innét nem üldözhet el se német se más náció. 1950 be megalakult Nagyvejkén a termelő szövetkezet. Azonban nem valami jól ment mivel nem jó hozzáértők vezették. 10 év alatt 7 elnöke volt a téesznek de egy sem tudta a tagság jövedelmét növelni a zárszámadás örökké deficittel zárult. Ami a tagságot el kedvetlenitette mert majdnem csak ingyen dolgoztak 1961 ben akadt egy szakember aki fel tudta vinni a munka egység értékét 35 frtra azóta megy jobban a téesz Nagy vej kén. Most a székelység zöme a téeszekbe dolgozik. De sokan eltávoztak a gyárakba és különböző vállalatoknál dolgoznak. A Hadikiak igen sokan Érdre költözött és sok másfelé el szertül a székelység az egész országba. Nem is fog olyan tömegbe lenni mint volt. Hanem szét szóródva a nagyvilágba. Unokáink nem fogják tudni hogy ősapáik honnan származnak és kik voltak."