Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

3. sz. Részletek Gáspár Simon Antal: A bukovinai magyarok története c. könyvből. „1939-be Józseffalva leég teljesen Németh plébános segélyt kér az erdélyi magyaroktól és Magyar ország es küld segélyt. Őszre fel épül Józseffalva s akkor elmegy a Németh plébános s az Istensegitsi Gáspár Márton magyarországra, hogy az Ígéretet meg sürgessék de a dolog sehogy se megy a földes urak nem hajlandók lemondani a földről nincs semmi kilátás. A levelezés nagyban folyt se semmi jó hírt nem lehet hallani. 1940 be a németeket el viszik németországba. Mü es úgy várjuk azt a hírt, hogy el visznek Magyarországra mint ahogy várták a zsidók a Mesiást. 1940. Szeptemberbe plakátokkal rakják meg a forgalmas helyeket ami oláhul írja hogy aki ki akar menni oláh országból az optáljon s el mehet. Erre a hirdetésre csapatosan mennek a katona köteles legények optálni. Minden nap mennek, de a megígért telepítésről nem tudunk semmit. Nincs rosszabb dolog a bizonytalanságnál. Mikor az ember valamit erőst óhajt és nem tudja elérni. Szinte belé voltunk betegedve a várasba. így hát a legények után megindul a családos csoportok es. 1941 be arra az elhatározásra jutott a nép hogy az optálás jogával él s ha még nem es lesz telepítés akkor es el menyen, hogy legyen a saját fajtája közt. így aztán a falunak több mint a fele elment csak azok vannak még ott a kiknek annyi pénzük se vót hogy a határig el tudjanak a gőzösön menni, no még azok a gazdagok akik nem akarták ott hagyni a vagyonukat. De, azért senki se akart ott maradni mert az azt jelentette volna