Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

keletkezett. A hangjuk elveszett, a beszédjük nyöszörgő lett, szemük beesett, fekete karikák vették körül, arcuk nagy gyötrelmet árult el. Ez az állapot egyeseknél csak egy két óráig tartott, sokan azonban napokig elkínlódtak. A hasmenés és a hányás megszűnése azt a csalóka reménységet keltette, hogy az illető a bajon túl van, de az állapot rosszabbodott, mert nagy szomjúság vett erőt a betegen, testük viaszsárga lett, kihűlt, görcsösen összehúzódott és a vég fel nem tartóztatható volt. A beteget a földre fektették, két-három ember a kifeszített meztelen testet dörzsölte. Utána kefével való dörzsölés következett. Legtöbbön azonban segíteni nem tudtak. Sok házban egyszerre három, négy halott is feküdt. A gyermekek az utcán gazdátlanul kódorogtak. De gazdátlanul kínlódtak az állatok is. Naponta 15-20-at temettek. Sok család teljesen kipusztult. Volt, hogy az asszony szapult, munka közben halt meg, a víz és a ruha meleg volt, amikor a halottat megtalálták. A termés betakarítatlanul maradt. Az alig 70 éves temetők hamar beteltek, külön un. kolerás temetőt kellett nyitni. Egyeseket csodálatosképpen nem fogott a betegség. Antalról mondják, hogy mivel rossz volt a családi élete, szeretett volna meghalni. Legtöbb halottat ő látott el, temetett el, ágyukban hált, ruháikat felvette, még az ételmaradékot is megette, de a ragályt nem kapta meg. Volt aki elmenekült. Az emberek meggyóntak és megadással várták a betegséget és a halált. Az elmenekültek közül is sokan meghaltak. November vége felé szűnni kezdett a járvány, karácsonyra teljesen megszűnt, de húsvét táján ismét kitört. 1846 húsvétjának második hetében kolerás tünetekkel elsőnek a császár bába, okleveles bába halt meg, a járvány fokozódott ugyan, de már nem olyan erővel, mint az elmúlt esztendőben. E szomorú idők miatt szervezte meg Piroch Ignác Istensegits akkori plébánosa a Tutorságot. Az árván maradt gyermekeket megbízható, erkölcsös gazdáknál helyezte el, hetenkint meglátogatta őket, vagyonukat maga gondozta. A kiskorúak vagyonát haszonbérbe adta, a tartásért évi 16 forintot fizetett a