Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

Ezek után az asztalon levő italos üveget a kezébe veszi, megkínálja a házigazdát és a háziasszonyt, megszegi a kalácsot és abból is megkínálja őket. A többit vagy szétosztja az énekesek között, vagy ha úgy látja jónak, átadja a „szamarasnak", a teherhordó legénynek. Ezután engedélyt kérnek táncra. A tánc után bocsánatot kérnek, hogyha esetleg valamit vétettek. Hogyha gyenge a vezető, a legények pedig engedetlen természetűek, az ital miatt reggel felé már sok a baj. Duhajkodás, virtuskodás, és olyan illetlenségek fordulnak elő, hogy az egyébként szép szokás gyűlöletessé válik. Az andrásfalvi is hasonló ehhez, de ott karácsonyi huszár köszöntőnek hívják. A főszereplő két katona, de van 3-4 álarcos, rongyos ruhájú zsidó is. Az utcán rendezett menetben vonulnak és a „Szűz egy Fia" karácsonyi éneket éneklik. Az ablak alatt a zenészekkel felváltva karácsonyi énekeket énekelnek. A köszöntő a következő : /. katona: Jó estét gazda! tégy bort asztalodra, Itt fogok maradni jó zsíros pánkodra. II. katona: Jó estét vitézek, ide hallgassatok, Jó tormás tyúkhússal engem jól tartsatok. E sárgarépákat mind nekem hántsátok, Szűröm ujjába mind nekem pakoljátok. /. katona: Állj félre barátom, hadd szóljak én egyet, Helyen van az eszem, nem ettem meggyet. Bor sem ittam, kupát, hármat négyet, Bárcsak ittam volna háromszor huszonnégyet. //. katona: Hely barátom hogy megnőttél, Talán napkeletről jöttél? Fűzfa kard illene kezedbe, Káposztalapiból egy süveg a fejedre.