Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

Tüzes embernek mondtak, hogy tüzes embër, de hogy tényleg, hogy mi, mi lehetett az. Azt mán nem, nem tudtam megállapítanyi én se, hogy mi vót ez. Csak annyit láttam ugye, hogy I egy olyan tűz golyó ..."(25) 994 (gy: Erről mit tetszett hallani?) "Azt nem is, hogy hallottam, hanem velem megtörtént. Egyházasgergén vagy, hogy itt laktam mán és osztan, - adventbe van, a tüzesember. Mán most azé nem olyan nagyon lehet hallanyi, mint fiatal időmbe e. Osztan felköttem egy hízó libát a hátamra, hogy megyek Tarjânba. No de, mentem, mentem, de hogy hova nem tudom. Akkor kimentem a nyombu, oszt az egész arra lefele a nagy réteken, mindé..., mindég járkátam utána, mégcsak kis nem virradt. Az valóságos igaz vót. (gy: Ez a tüzes ember volt?) Az, az vót. Osztan egyszer, mán mikor amoda értem Egyházasgergére, ugy szaladozott előttem." (2) 995 "(gy : A tüzes emberről is beszéltek az öregek?) Apámval történt meg (. . .), Lapujtőre járt a lyánokho abba az időbe, majd onnan vót édesanyám ugye | Gyött haza éjszaka (. . .) Osztan jött hazafelé itt a Tyúksütő parton, ahogy jövünk lefelé Lapujtőrő (...) otténg a dombon, ugye ott áüott egy ember. De mán ő tüzes ember féle vót ottan. Az jött utána, köszön neki, hogy jó estét. Hangot nem hallott, hogy kiadott vóna, csak gyött utána. Itt vót a szélső háznál, izének híták, Zsidótemetőnek (. . .) Hát osztan | idáig kisérte el. I Hát mikor hazajött úgy esett be az ajtón, mán úgy meg vót ijedve. (. . .) (felesége: Mint akit belöktek úgy esett be az ajtón.) Annyira megijedt tőle. Hát vótak ilyenek, de hát én ezt nem állítom, hogy én nem tudtam, nem láttam, ugye." (44) 996 "Édes | Édesanyám emlegette, hogy édesapámék el voltak zárva 21be Gyarmaton. No, este gyöttek ők haza a vonaton. Hát mikor a temetőhö értek, Gyarmaton a temetőhö. Vót olyan, aki mán innyen meghajtott és mondta: — No, gyere haza! Úgyhogy mikor Litkén ők leszátak a izérő, a vonatró - mer kocsin gyöttek osztan föl — egy karbid lámpás ember, ez gyött a Dobroda parton fel végig, egészen föl idájig e. Úgyhogy — Klaj Miskának hívták azt a zsidót — azt mondta: — Az anyjának a kutya árát (?) mán elmegyek megnézem, hogy mi az. Hogy ment lefelé, átment a patakon, de nem ám, hogy (. . .) hanem így csak átme.ít d patak >n. Átment a másik oldalra, átgyött erre az ódáira e.