Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)
ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények
nagyon szép két hízója vót neki. Még olyan féÜg-meddig vót méhhízva. Hát, aszongya, megyén ő reggel (látja, hogy) nincsen hízója. Aszongya, hogy: — Kelje fel mán, asszony! Nincsen egy hízó se. — Hát hol van te ember? Ne beszéjé mán! — De nincsen! Elloptak neki. No, akkor szegény apó, mit tudott csinányi. Hát ki lopta el, ki lopta el, nem tudta, hogy ki lopta el. No, igyebe a faluba, bontottak szét egy házat, egy rossz házat. A bori is ott vót a disznójának, mer ráismert, meg a nyóc körmi is, ahogy elvágták a izéjébe ott vót. Felszurkaivá az eresz alatt. Oszt még képes vót apóékot hívnyi, hogy menjenek a házat szétbontanyi. Oszt ott vót meg. . . ráaka. . . Akor asztán apó, mikor ráakadt az izére, a disznónak a lábaira, azt mondta, hogy nohé pajtás, most mán ha te engem olyan szerencsétlenné tetté, még egy cserepedhez se nyúlok. Othadta." (23!) 946 "Hát mondok én magának valamit! (Férjéhez fordul:) Ismerted Baji örzsit, ugye? A szomszédunkban lakott egy öregasszony. De még tehene vót neki, de ő kurvaságval meg özvegységvei tőtötte le az életyit. Hát. Negyedik ház vót. Apámnak vót, ugye ezek a tehenek és ő mindig megtudta, hogy mellik nap bomya, a tehénnek. Hát ez így ment vagy két esztendeig, ó elgyött nálunk, hogy: — Komámuram megvan a borjú? Meg. - Megellett a tehén? Meg. Oszt ő ballagott az udvaron, oszt mindig fölvett egy szalmaszálat vagy egy tyúktollút, nálunk. Ezt az apám megfigyelte. És kérem szépen, alig gyött meg a tehénnek a teje, úgy hogy mán, ha másik tehénnel nem volna tej, elpusztulna a borjú. No kérem szépen. Megbornyázott! A tehe... rágyövő esztendőbe, megint. Megint meggyött. Megfogta neki a karját, meg se hagyta állani, csak azt mondta neki, hogy: — Arra menjen ki, komámasszony, amerről begyött! Ide a lábát többet be ne tegye! No most má megértette mirő vót szó! Elvette a tehénnek a hasznát, (gy: Hogy lehetett visszacsinálni?) Sehogy! Sokára oszt meggyött, sokára, nagy időre, sokára meggyött. Ez igaz, ez is igaz vót." (9) 947 "Itt volt nekem egy kis tehenem e. Nagyon jó izé. . . zsíros tej. . . teji vót néki. Friss bornyás vót | | a szomszédbó ángyom, ángyom átgyött. Mer átgyött hozzánk többször mellátogatni. E még (a feleségére mutat) csinát peszt tejet, friss tejet. Mégkínátá. Integettem neki, hogy ne ádjá a kutya szentségit, mer ne ádjá néki, adott neki. Én veié szembe ültem, úgy a masinánál, oszt odale az alsókonyhába e. Egy kánálval bevágott a kendő mögé a túróbu. Mikor elment mingyá mondtam neki :
