Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

Dehogy döglöttek kérem! Elmentek! Úgyhogy nem vót tovább patkányuk nékik. (41) + Egy molnár lucaszéket készített: 814, 815 DUDÁS 914 "A községünkbe egy másik — rá is maradt, hogy Dudás apó - amúgy nagy vót az öli neki. Hát ő is járogatott le Litkére, meg ára az alvégnek dudányi. Hát abba az időbe még erre lefelé a réten nagy nádasok vótak, úgyhogy farkasok tanyáztak ére. Oszt ahogy ment, valahogy, hogy hogy nem, belecsöppent egy verembe, akibe mán a farkas beleesett. Úgyhogy ő ijedségibe egész éccaka mindég dudált, fújta. Hát osztan mentek keresésére, hogy hát hol van, hol van. Nem gyön. Hát hallják a dudát, hát oszt mennek a duda irányába, hát ott vót a farkas a, az süvűtött az egyik sarokba, ha a másik e, má a Duás apó, bátya e, e meg fújta a dudát a másik sarokba. Egymástó fétek, úgy húzták osztan ki az öreget onnan." (10) 915 "(gy : Volt itt olyan dudás, aki értett a dolgokhoz?) Ez is vót, ez is vót. Például vót égy öreg juhász, aki értett a dudáho — még valamikor dudaszó mellett mulattak, nem vót harmonika, nem vót hegedű. És azt mondja, felfújta a dudát, felakaszotta a szögre, osztan az dudált, nótáit mindég. Hogy ő, vót az, mint vót az? Ezt úgy mondtak, hogy ha valaki — má | gyónt is ugye, még áldozott is —, az a szentelt ostyát mikor betette a páp a szájába, nem nyelte le, elfordult és zsebretette, zsebretétté. És abba a dudába tétté, szóval azé, azé szól az." (25) 916 "A dudás az olyan dolog vót, hogy valamikor — mán feleségemnek a I nagyapja, Gergén -, ők jártak le Litkére, mán így farsang alkalmával dudányi. Mán fiatalok közé. Hát a feleségemnek a nagyapja, ez is annyira értett a bűbányosságho, hogy Litkén is vót egy másik dudás. De hogy bosszantsa őtet állandóan, ő a dudát fölakasztotta a szögre. A duda egészen meg csak ő azt nem mondta, hogy elég, addig a duda szólt. Ő meg mulatott a többi fiatalokval. A másik dudást még étté a méreg, hogy hát ő is szeretett vóna mulatnyi, de őneki is dudányi kellett. Mondom, a nagyapja még a meg felakasztotta a szögre | a kocsma. . . a mulatóhelyt, oszt egészen reggelig, míg el nem gyöttek, addi.. ., a duda szólt." (18) 917 "(gy : Mit mesélt az édesapja?) Szóval, vót ilyen, ilyen bíbányos vót. Ez még megint csak I Hurják Sándornak hittak. Öreg Hurják Sándor. Hogy fölakasztotta a dudát