Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

ő: — Majd szólok mingyá Krisztuskämnak,hogy gyöjjön segítségemre. Hát aszongya, hogy rögtön, rögtön eltűnt az asszony. Akkor mondta, hogy majd szólok a Krisztuskamnak, hogy gyöjjön segítségemre." (23) 900 "Az apósom emlegette eztet, mikor még legények vótak, ketten vótak cimborák. Egy karancsberényi meg az apósom. A karancsberényi hamarabb ért Lapujtőre a Mocsáry kastélyáho, akkor a várta meg. Ha az apósom ért oda, akkor ő várta meg. Hát az apósom — aszongya — hétfő hajnalba, mikor mégyen, hát mán gyött egy csordás (. . .) egy menyecskével. Csalja a menyecske, hogy gyere be, gyere be a kertbe. Hát be is isment osztan a kertbe, az apósom meg tudta, hogy nem jó sántikál a menyecske. Oszt utánok ment. Mer a menyecske adta az ártatlant, hogy ő így csinál vele, úgy csinál vele. Hát oszt ugye fiatal ember me, mä kapott az alkalmon, el is ment vele. El is végezte. Az apósom meg a hátak mögött vót. Mikor elvégezte mondja osztan a cimborájának: — No most má gyújtsa gyufát, oszt nézd meg azt, hogy hova verted a monyodot! (nevet). Hát egy nagy tehén, tehén szárba! (nevet) Aszongya az apósom, hogy ő figyelte, mikor ráhasalt a legény a menyecskére, az mint a kámfor úgy eltűnt, (nevet)" (18) 901 ". . . az, nevelő apja Bányapusztán lakott, osztán, hogy idejárt, nem is tudom, hogy — Erzsi néni — hogy itt lakott-e vagy Laputőn lakott. Mán akit feleségül vett, osztan gyétt a Bányapusztáró, oszt mikor odaértek a Nagykövicsesen a, bent még ott a mocsolyákná, három menyecske táncolt, úgy mint a hajdermenykő. (Közbeszólás: No én menyecskérő is sokat hallottam) És őtet meg hittak, hogy mennyen oda, mennyen oda, mennyen oda. És azt mondták, hogy úgy megzavarták, hogy ő akarata ellenére, ő nem tudta, hogy hova megy. Csak ment, ment, ment, de nem tudta, hogy hova, oszt mán ő sokallotta, hogy mikorra ér mán ő be a (. . .) másik hegyre, a Kiskövicsesre. És nem a Kiskövicsesen,hanem amott ott a Bányapatakba a mocsolyákba kötött ki, mikor a Lászlóvőgyin megszólalt a kakas. A három menyecske meg a mocsolyaparton, ott táncolt a parton aszongya — végig. Osztan hittak őtet is, hogy menyen oda, de valahogy arra nem, nem ment oda. (15) 901a "Meg nagyapa olyasmit is emlegetett, hogy itt a, árrá izén e, a | Bande szőlejiknél, hogy árrá mentek Tarjánba, osztan nyerőst (?) vélek a menyecske, mer a boszorkányok vésztízs,... vésztízsfűvel vótak izék. Osztan integetnek a férfiaknak, csalogattak. Szépen kiőtözve. Ilyesmiket. Sokat szeretett beszégetnyi nagyapám." (27)