Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

886 "Mer a garabonc — ez tudnivaló — sárkányon lovagol. A sárkány nem éppen szelíd állat, aki hagyja magát felkantároznyi. De a garabonc má ösmeri a sárká' fortélyát. Simogattya, beszéget hozzá, ha osztan a kötőféket a fejibe vághattya, akkor má az övé, és má ráhagyíjja magát a hátára, oszt "vesd el magad" a felyhők közé. Mer legjobban szeretyi, ha sötét felyhők közé bevétyi magát, oszt onnan hallanyi a füttyögéseit. A sárká' máskülönben is legjobban a sötét erdőkbe huzógyik me, no me a nehezen megközelíthető rejtett barlangokba. Nagy égiháború idejin, ahogy a felyhővel léereszkégyik, néha a fődön is melátnyi a nyomát." (51) 887 A garaboncásnak sárkány is, kígyó is vót. Ez a garaboncás ember vót. Mikor felerisztette, azt mondták, no most mán nem lesz termés. Elsetétedett, az ég, még itt-ott tűzeső is esett. (2) 888 "Példát mondok. A garaboncás az úgy kezdődött, hogy ez egy embert nem látható kígyó vót. Úgyhogy ő kutakba I (. . .) erdőkbe, úgyhogy ő embert nem láthatott, ezt nevezték garaboncásnak. Mintahogy garaboncással, ők osztan — a garaboncások — ollyan emberek, fo. . . fogtak, akik - példát mondok: egy újszülött — hosszadalmas lenne belefogni. . . (gy: Tessék elmondani!) Egy újszülött gyerek, amely fogval született — manapság is, de mán meghalt, azé mondom nem fog (. ...) — éccakás, hogy példát mondok: úgy a kisbornyúnál, a kisgyereknél, a kislyányoknál a szülésnek az alkalmával, mikor megszületett, ott hagyta az anyaméhet, akkor legelső sorba a szülésznők megcsavargatták az ujjukot, a szájába, hogy véletlenül nem fogval született. Ha fogval született, ez garaboncás lett. (gy: Hogyan?) Majd az idő megviselte, ahogy nőtt fölfelé, ez a hogyhíjják, garaboncás, amit most már elneveztünk így garaboncásnak — ezek idős emberek vótak. Úgyhogy ezek oszt mélláthatták azt a kígyót — amit beszégettünk itt, hogy sárkány lett belőle, aszongya hétfejű sárkány. Csak olyan ember kezelhette, amely fogval született, amennyibe az a ember kezelhette, ennek megmutatta magát. Úgyhogy most nyári időkbe — példának mondom - ezt ist nagy kellemetlenséget csinátak. Felyhőbe utazott ez a garaboncás, ezen a sárkány kígyón — amit aztán sárkánynak is neveztünk el - úgyhogy ezek csinátak a nagy kellemetlenségeket a határokba is. A búzavetésekbe, meg mindenbe. Az erdőben tört-zúz. — Sárkányt visznek ! Mer ez a fogval született ember, ez irányította eztet a sárkant — neve-