Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

— Hát — aszongya, — erre má kíváncsi vagyok! Egyet suhintott! A ló fárána, mind a négy ló odaföl vót a rácsba. Onnan nyerített le. Hogy aztán igaz vót-e, vagy nem, hát áztat mán én nem keresem. Hogy mán hallottam, az öregektű, beszégették, hogy a méltóságos úr megbocsájtott a kocsisának, úgyhogy továbbra is ott vót nála." (18) 843 Eccër Losoncra mentem. Ahogy a Huszár kocsmáho, másképp "fogadóho" értem, látom, hogy szép három parádés kocsi áll a száraz alatt. Allyig, hogy beléptem, látom, hogy két fiatal kocsis egy idősebb kocsisnak . . . aszongya, hogy mé nem nézi meg a lovait, mert nagyon déncélnek. Erre az öreg kiment a lovakho, de elébb aszonta, hogy senki ne mennyen utánna. Mikor visszagyött, odaszó a két fiatal kocsisnak: "A csikókot tyik is menézhetyitek, mer igancsak prüszkölnek". A fiatalok kimentek, hát látyák, hogy mind a négy ló girincivel az istálló gerendájáho van ragadva, oszt úgy csüngönek lefelé, a lábokval kalyimpának. Ijedtyikbe elkezdtek kiabányi, mire én is kimentem menéznyi, mi a baj. A fiatal kocsisok nem tudtak segítenyi a csüngő lovakon, persze én se. Visszamentünk az öreg kocsisho, oszt a fiatalok — mer tudták, hogy csak ő csinálhatott valamit — arra kérték az öreget, hogy ha csak a világon lehet, má segítsen rajtok. A nagy rimánkodásra oszt az öreg felkelt, kiment az istállóba, de szigoróvan mehatta, hogy senki né tróbállyon utánna mennyi. Mire visszagyött, a lovak má helyiken vótak. (53) 488 Petróczi István tekintetes úr szép parádés fogaton, éppen szénakaszálás idejin Tarján felé indolt. Kutas végin a rétén vagy tizenkét ember éppen a szénát kaszáta. Allyig, hogy a Zsidó temetőn ö érnek, a jó trappot menő lovak egyszerre csak megállottak és a szentnek se akartak továbbménnyi. Az úr nagyon rëstëltë a dolgot a sok ember előtt és aszonta a kocsisnak: "Hé, csinály valamit, mert kinevetnek!" A lovak mé csak déncéltek, de előre az istennek sé. Az úr megint sürgette, erre a kocsis azt mondta: "De nagy baj lesz tekintetes uram!" Mire az úr azt mondta: "Nem bánom, vissza nem fordúhatunk." Erre a kocsis a hintóládábó kivett egy kis baltát, oszt avval egy nagyot ütött a rúd végire. Abba a szempillantásba egy nagyot jajdított a kaszások közű az egyik ember, de má hóttan esett össze. A lovak osztán nyugodtan elindultak, mintha mi se történt vóna. (64) 845 "Az én nagyapám, Romhányi Misa mesélte nekem (. . .) No. Mikor a keszi templomra tették a keresztet, osztan, aki a keresztet tette fel,