Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

Ez csinát négy tüzes patkót. Jó erős vasakot, patkókot. Akkor a másik segéd odavezette a kovácsműhelybe. Megvasaltak, oszt elengedték a lovat. Reggel meg fölkeltek rendes időbe. A mester kötötte, hogy gyerünk gyerekek dolgoznyi. Mikor elgyött a früstöknyek az ideji, akkor mondja a mester, hogy gyerünk mán, a gazdasszony biztosan csinát valami reggelit. Mennek be, a gazdasszony feküdt az ágyba. Mondja az ura neki,hogy hát: - Mi van veled, hát hogy ro. . . rosszú érzed magad? Há tegnap semmi bajod nem vót, máma meg mán beteg vagy! Az asszony hozzákezdett nyögni, hogy jajj hát ő ilyen beteg ő ollyan beteg. A mester méhharagudott, lerántotta a dunnát róla. Hát a kezin, meg a lábán ott vótak azok a nagy márhá vasak, ahogy a, a segédek ráverték. Úgyhogy osztan a mester elverte a feleségjt a háztól. Aszondta, hogy hát ő boszorkával tovább egy háznál (nem marad)". (18) 797 "No, hallottam egy asszonytól, egy özvegy asszonytól, hogy monár vót a két fia, az ura meg kovácsmester. No, elmentek ők az izéhe, a kovácsmester elment a malomba. Beszégettek, minden. Ott vót az inas, áztat aszongya nagyon nyomdosták. Aszongya neki az ura, mán annak az öregasszonynak : — Tudod mi csinájjá? Majd — aszongya - nadrágszíjra visszakézrő hagyícsad, oszt ha megfogod — aszongya — akkor kösd az asztallábához. No, így is vót — aszongya. De ez, aszón ta az öreg mami, hogy az valóba igaz vót, Hát azt nem tudhatom, hogy az igaz vót-e de ők így mondták. No, meg is fogta, lóvá változott, (gy: Lóvá?) Lóvá. No, a két inas az inas meg a mester, meg a segéd ügyesen megtüzesítették a vasat, megpatkolták. No, hogy megpatkolták, lefeküdtek, de eltűnt a ló. Elment! Lefeküdtek — aszongya - egyszercsak reggel, hogy fölkelnek, nagy jajgatás vót, aszongya. Hát mit csinálnak, mi van, mi van nézik az öregasszont, az öregasszon meg meg van vasalva mind a két kezin, mind a két laba. Hát az öregasszon nyomdosta az inast. így mondta a mónárné (nevet), aszongya. Mondom nem igaz vót az mondom — mesterné, így mondtuk neki. De igaz vót az! — azt mondja — Valóba igaz vót, úgy jött neki a vér a kezibül, lábából, és nem is sokáig élett, aszongya (nevet)." (11)