Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)
ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények
785 „Vót olyan is, hogy a macska bement oszt megszopta a tehenet." (26) + Lásd még: 733, Vö.: 957 786 (gy: Hallotta-e, hogy a boszorkány el tudta venni a tehén hasznát?) "No meg azt is hallottam, majd azt is elmondom. No. Vót nekünk itt egy rokon, rokon vót vóna, Sándor bácsinak hívták. Azt mondja nekem, hogy — beszégettünk így a régiekről, gyerekek hallgattuk az öregeket. Azt mondja nekem, hogy: — No tudod-e — aszongya — hogy. . . nem hiszed te — aszongya —, hogy boszorkán van! Hát, hogy: — Nem hiszem, hát persze, hogy nem hiszem, így mondom neki. — Tudod-e — aszongya -, hogy mit csinált velem — aszongya — az egyik paraszt? Minden esztendőbe eztet szoktam kasználni ezt a rétet, hát elvette tőlem! Hát összevesztünk, összeperlekedtünk — aszongya — a rété, a kaszálásé. No (nevet) aszongya, majd ennek következményi lesz, így mondja az öreg. Mennek fejnyi, már jártak hozzánk - aszongya - sokan tejé, asszonyok, má úgy a szomszédok is. Másvégbű, meg máshonnan is, mer jó teje is vót neki, az öregnek. Ménnek tejé, a tehén ném enged lé. Mér? Mi van, mi lesz itt-é? Hát nem engedett. Megnyomta neki — aszongya - a tőgyit, hát gyött a vér belőle. No akkor én elmentem, aszongya izére, Pálfalvára, ott vót — aszongya - egy tudós öreg ember. No, a tudós öreg ember aszongya: — Tudom má gyerek - aszongya —, hogy mié gyötté! - má előre tudta. Hát oszt mondom neki, hogy mi van. No, gyerek — aszongya - fedd fel a hídlást, így mondta neki, oszt oda fejjé, háromszó, négyszer! — meg mit tudom én miket a miköt adott neki ollyan szereket, ugye, hát aki betette oda a hídlás alá, áztat nem szabad vót kimondanyi — aszongya -, hát az olyan valami titkos szer vót. Mer akkor, ha kimondod — aszongya — akkor nem használ! (nevet). Hát úgy is vót — aszongya - egyszercsak gyön másnap, harmadnapra a paraszt — aszongya. — Nem is hittem vóna Sándor, hogy így csinát - aszongya a tehenvel! — Mé? - így e, én meg mingyá mondom — mé? — Hát má döglőfélbe van, hm a tehene. — Hát mit csinálunk, mit csinálunk, jóvan ez te neked — aszongya — minek ellenkezté velem, minek veszekedté mán? Kész vótá mëwè'rnyi, má annyira vótá! — aszongya.
