Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)
ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények
ki a száján?) Igen, igen így beszélték, így beszélte nekünk az öregapánk. (...) A kígyó. (És hát mit csinált?) Hát mán, hogy közel ne érjen hozzá, csak az aki, az aki értett hozzá, dolgozott vele ugye, aki boszorkányoskodott vele, mert azt nem bántotta. Ez így vót." (2) + Garabonciás sárkány kígyót kantároz fel: 881, 885 TÁLTOSLÓ 1063 "Lovat neveztek táltosnak. Táltos, aszt mondja, a ló." (35) + Lásd még: 873,874 Kovács táltoslovat akar csinálni: 911 1064 "(gy : Miből lesz a táltos?) A: Micsoda? (gy: Táltos) Tátos? B: Tátos paripánk, aszongya, odaszáll. . . A: Odaszáll. Az a táltos csikó, abbó ered, amit mondtam. Hogy van | valaki éfélkor az éféli mise van, akkor abrakolja a lovát, és megmarad köztök, a lova közt. Azt nevezik táltosnak, mer az keresztül megy még a kapun is. Mer akkor, akkor a lovak, akkor a lovak ábrakolnak is, meg ugrosnak, harapnak, mindent csinálnak, mert zavargatják ő ... őt a boszorkányok (nevet). És ha kibírja állanyi még megeszi az abrakot ott, akkor igen. Az a táltosló. Az keresztül megy még a kapun is! Hogy ez úgy van, mint akit emlegettem, hogy az öreg Klemenc János, ez olyan vót. Hogy be vót csukva a kapu mikor hazaértek, hazaért az úrval, keresztül ment a kapun." (25,27) 1065 "A táltoslovak annyira ki vótak oktatva, hogy ha lopnyi mentek vele, vagy olyan szigorított helyekre mentek vele, hogy még, még | még nem is mer talán mintha én úgy tudnám, vagy izé. Talán ezek a táltos lovak tudtak még beszényi is. Én úgy gondolom, hogy így vót. Oszt úgy mondta a gazdájának: — Ne félj gazdám, nem árullak el. Oszt akkor valahol, valami nagy uraságnál elmentek lopnyi. No osztan a táltoslovakval mentek. Osztan a táltos lovakot meg mán úgy mint most, hogy letartóztattak vagy lefoglaltak, hogy ki kell neki mondani, hogy ki vót vele a gazda, aki lopott. Mer valami izéköt, tinókot, meg lovakot kiengedtek, vagy elengedték a pusztákon, hogy valahova elmentek, vagy elvitték. (. . .) Mondta nekik, hogy: - Ne félj kedves gazdám, megyek veletek, ahova mondod, de nem árullak el. Aztán mondtak az emberek:
