Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények

1049 "Nekem az uram mesélte, az uram. Azt, hogy ők — mikor is, hányba is (. . .) 12-be — szétszedték, szétszedték ott az uradalomba egy nagy cselédházat. Hát ott olyan három kígyó vót, hogy igazán, hát ilyen feji neki. Oszt aszóndták, hogy ez a házikígyó. Oszt vót egy három éves kislány. Oszt az aszondta, hogy a má - bement az anyjáho tejet kérnyi - osztan mingyá elfogyott egy bögre tej. Oszt aszongya, hogy aggyon még másikval, mer a badirkámnak is kell. (gy: Ez mi volt?) hát a kígyó! Osztan mikor kiment a kislyány oda ennyi, a kígyó kijárt hozzá, izé, onnan a ház alól. Oszt mikor szedték szét, oszt aszondta a kislány: — Anyuka! A badirkámot agyonütték a badirkámot. No! Azér az ilyen házikígyók ilyenek, hogy nem bántja, az nem bántja, (gy: És nem szabad megölni?) Hát ők agyonütték. Nagy vót, nagyon nagy vót. Agyonütték. Oszt agyonütték, mer vót vagy hat ember aki szedte szét a házat. Nem lett neki - egybő ett vele, egy begrébő. Nem lett - oszt mondtak — oszt mingyá vitték a gyereket, a kicsit az orvosho. Azt mondta: - A házikígyó nem mérges. No így - ezt - a házikígyóról csak ennyit tudok mondani." (2) 1050 "Borzasztóan féltették a gyereket, ugye. (Mikor kivitték a földekre) gallyacskát vágtunk, szoknyát terítettünk rá, hogy ne legyen neki hűvös, rá egy kis csopotos füvet. Ez valóba igaz vót. (gy: És akkor a kígyó?) Odament! De a gyereket nem bántotta. A gyereket nem bántotta. A tej...a tejszagra odament ő, osztan a gyereket nem bántotta azé. (gy: És mit csinált?) Hát osztn elment, mert észrevették, ugye. Hát a gyereket mindig kell járnyi, néznyi, hogy hogy van, mint van. A tejszagra ment - aszondták -oda." (17) + Kígyó mereven nézi az embert: 235 1051 "Az apja gulyás vót. Olyan nagy erdő meg szikla, szikla alatt, meg erdő alatt őrizték a tehenet, a tehencsordát, mán uraságét. Aszongya, vót egy veres tehén, nagyon, nagyon, nagyon jó tejelő vót. De aszongya mán délbe mikor mentek a delelőre — kő szikla alatt a hívesbe ott deleltettek. Hát nem figyelték ők, aszongya, leültek, lepihentek, megebédeltek, oszt egy cseppet ledőltek. Hallják aszongya, hogy bőg a tehén. Mán annyira fét a kígyótól, hogy mán bőgött, mer minden délbe kiszopta a tehenet. Hát aszongya ollyan nagy vót, de oUyan nagy vót. No, eccer asztán mennézték, hogy hát mér bőg az a tehén minden délbe Jyan szomorúan. Hát látják, hogy egy nagy-nagy rette-