Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 28. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közöség 2. rész (Budapest, 1985)
ADATTÁR (folytatás) - V. Mitikus lények
- Hejj Uramteremtőm, nincsen egy kocsi. De jó vóna, ha elindulna aszongya. Hát mikor közeledett, közbevágott, ott hadta. Azt mondja: - Ejj Uramteremtőm mivel lehetne, hogy átok (XX) aszongya, hogy fel se vett! Hát azt mondja | nem megy messzire, aszongya, tanai egy zsákot az úton. - Hejj, Uramteremtőm hát nem áll még vele — aszongya. Péter mondta. Megint csak jött egy számáráskocsi. Az meg mikor odaért, köszönt nekik, hogy: - Jónapot, adjon isten! - Adj isten! Aszongya: - Hova ballagnak? - Hát a dűlésig (?) - aszongya. Hát azt mondja: - Üljenek mán fel, aszongya, elviszem, erre megyek én is, ide és ide (X), aszongya, eddig elviszem — azt mondja. Hát fel is ültek, elvitte jó darabot. Mikor osztan elvitte, aszongya Péter néki : - Uramteremtőm, ugyan mivel áldod még ezt a jó embert? — aszongya. - Nem megy, aszongya, egy kilométerre, aszongya, méddöglik a lova, az egy lova. - Jajj, Uramteremtőm, ne vért még vele - aszongya. Hát Üyeneket hallottam mán én is." (45) 1037 "Szent Péter ahogy járt-kelt Uramteremtőmvel, aszongya, hogy: - Ejj, Uramteremtőm, aszongya, ha én tudnék úgy, vagy ha én vónék, aszongya, az Isten, aszongya, akkor én jobb időt adnék! Mer nagyon rossz az idő. Hát aszongya: - No, akkor megengedem, most te leszel az Isten — aszongya. (nevet) Péter lesz az Isten. Hát Péter vót. Olyan gyönyörű szép idők vótak, amikor kellett eső is vót, amikor kellett napsütés vót, minden vót. - No látod Uram, azt mondja, hogy minő jó időt tudtam én adnyi! Te meg nem tudsz ilyet. Aszongya neki Uramteremtőm: - Nézze csak szét a búza közt, aszongya, nézd meg, hogy van-e benne szem?
