Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A hiedelemszövegek néhány kérdése

/Sz 1064/, ". . . de ő mégis azt tartotta, hogy az a nap az adja az életet" /Sz 32/ stb. Mint látható a közléseknek ez a típusa (az ún. asszertív közlések) tartalmilag a hiedelemrendszer bármelyik csoportját kifejezhetik. A másik típus a tanácsadó vagy parancsoló jellegű mondások csoportja, amely cselekedetekre, cselekményekre vonatkozik. Megjelenhet a munka kezdetén mondott áldásban /Sz 402: "Uram Jézus segíts"/, különböző előírásokban, mint pl. munkakezdetre vonatkozó /Sz 288/, gyógyítást javasoló /Sz452/ tanácsokban vagy egyéb /Sz 231/ bölcsességekben. E típus leginkább elterjedt két csoportja a jóslás és tiltás. Az időjóslás /Sz 34—44, 124—133/, a gyermek nemének megjóslása /Sz 570-572/, az álom /Sz 706-719/ s az egyéb /Sz 532, 721/ jóslások a "ha, akkor" logikai kapcsolaton alapszanak. Némelyik az implikációnak nyelvileg csiszolt változata: 'Tál fordul ködvei, ember hull dögvei" /Sz 168/, más példája regulativ jelleggel, cselekvésre-való felszólítással "jósol": "Fényes Gyertyaszentelő, az íziket vedd elő!" /Sz 169/. A jóslásoktól viszont megkülönböztetendőek a jósló cselekmények, melyeket olykor előírások formájában /Sz 551/ a közösség tagjai is megfogalmaznak. A kutató azonban — megfigyelés hiányában — rövid beszámolók /Sz 549-554, 687/ s esetenként élménytörténetek /Sz 542, 544, 556/ révén értesül róluk. Nézzünk néhány példát a tiltásokra! Nagy százalékuk nevezetes időpontokkal kapcsolódik össze: "Lucakor lúgozni nem szabad, mert bemegy a boszorkány és felborítja a teknőt." /Sz 397/ ". . . nagypénteken, akkor nem, nem szabad vót kiadnyi semmit." '/Sz 302/, "Újév napján szárnyast nem szabad vót vágnyi." /Sz 299/, "Ne menj ki a böjti szélre, mert szeplősek lesztök!" /Sz 114/ s így tovább /Sz 352-356, 367, 403/. Más esetekben maga a cselekvés az elsődleges, a tiltás nem alkalomhoz kötött, hanem valamilyen tevékenységet szabályoz. Pl. fésülködés esetén: "Ne hányd szét a kócot, mert keresni kell, ha meghalsz; keresni fogja a halál azt a hajat." /Sz 389/, vagy: "Ne köpj bele (tűzbe), mer kipattog a szád!" /Sz 103/. Tilos a beszéd a mák vetésénél /Sz 213/ s nem kívánatos a terhes asszonyt szülés előtt megcsókolni /Sz 566/. Tiltások gyakran a mitikus lényekkel kapcsolatban hangzanak el és a történetek éppen e tilalom megszegésének következményeiről szólnak /Sz 766, 767/. Szerkezetileg a tiltásban egy kettősség érvényesül. A főrész maga a szorosabb értelemben vett tiltás, amelyet indoklás, magyarázat követ. Sémájuk a következő: ". . .-t nem jó tenni/tilos csinálni, mert. . . lesz". Formailag a főrész egy imperativ mondatnyi közlés, a magyarázat — ha van — minimum egy narratív egység. A magyarázó rész nem minden esetben fogalmazódik meg /Sz 302 első része/, mert az ok nem mindig tudatosul, vagy, mert konkré-