Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A hiedelemrendszer néhány jellemzője - 2. A hiedelemrendszer kategóriái

"világalkotók" össszeütközését. A pozitív szereplő szinte kizárólag az Isten, de pl. a bor erejét magyarázó szövegben (Sz 357) Noé tölti be ezt a szerepet. A kozmogonikus képzetekben - s bővebben a növények, állatok eredetéi magyarázó szövegekben - a negatív "közreműködő" (Péter, ördög) többnyire komikus jellegű. Sőt azt is mondhatjuk, hogy a hiedelemrendszerben ezek a negatív értékű (szemantikájú) kategóriák éppen a komikumon keresztül realizálják ezt az alsóbbrendű szerepüket. Ez azt is jelenti, hogy a pozitív világalkotó értékek — a keresztény világkép alá rendelődve - teljességgel uralják a logikai ellenpólust. A negatív érték csak a komikumon keresztül válik elfogadhatóvá. A hiedelemrendszer ilyen értékpárjainak "összeütközése" a szövegek szintjén, a narratív struktúrákban öltenek testet. Az említett vallásos alakok, az Isten, a szentek, az ördög hiedelmei mellett intenzitásukban elhalványulnak az egyértelműen "profán" kozmogonikus hiedelmek. Nem szabad azonban még így sem lebecsülnünk felbukkanásukat, mert szórványosságuk ellenére is az egykori keresztény világkép mellett meghúzódó szemléletmód nyomait közvetítik. Viszonylag általános képzet, hogy a föld vízen van, a földet víz tartja /Sz 85—86/. Nem ismeretlen a földet tartó különböző (vízi) lények képzete sem, így a hal /Sz 90/, teknősbéka /Sz 89/ vagy egyéb /Sz 91/. Az állatok megmozdulása földrengést /Sz 91/, a föld mozgása nyomán pedig vihart /Sz 90/ okoz. Az égitestek közül a nap és a hold egyaránt több hiedelmet vonz. Gyógyítás /Sz 417, 430/, rontás /Sz 937/ stb. kedvező végzése a hold változásaival függ össze, s leginkább az újholdhoz kötődik. Hasonlóan a nap kelte előtti hajnali időszak is "nevezetes" /Sz 470, 853/. A holdnak táncoló, frissességet kérő asszony /Sz 314— 315/ vagy a naphoz, az életért imádkozó ember /Sz 32/ emléke a vallásos világképtől gyökeresen eltérő felfogásmód kifejeződése. A nap és a hold fogyását okozó morkoldb alakja /Sz 1014/ szintén közismert. A mai szövegekből nehéz eldönteni, hogy alakjához milyen mértékű tényleges hit kapcsolódott. ,A morkoláb említése ma inkább "üres verbalizmusnak" számít, mint tényleges kozmogonikus képzetnek. Ezt a morkoláb gyermekijesztő-alakká minősülése is megerősíti /Sz 1039/, amely egyébként az alakkal kapcsolatos általános tartalmi módosulás kifejezője (DIÓSZEGI 1968). A természeti világban a tűz és a víz jelenségét övezik még nagyobb számban hiedelmek. A víz gyógyító/Sz 479 stb./, különleges tisztító-bajelhárító /Sz 253, 390-392/ ereje, vagy a víztükör már korábban idézett /Sz 14, 1014, 1027/ képzete érdemel figyelmet. A tűz elsősorban veszélyessége révén, a tűzvész ill. megelőzésének parancsoló követelménye nyomán vonz hiedelmeket /Sz 98, 105, 229230;. Az égitestek é a természeti jelenségek kapcsán a hiedelmek sajátos