Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)
A hiedelemszövegek néhány kérdése
A továbbiakban a hiedelemszövegek adaptálódásának néhány jelenségét veszem vizsgálat alá. Az adaptálódás folyamata több szinten is érvényesül, kezdve a szövegszerűen megjelenő elemektől, egészen a foklór alkotás előadásában érvényesülő szövegen kívüli jelenségekig (pl. előadói gesztusok, hallgatói reakciók stb.). Az adaptálódás fogalmát bevezető Lauri HONKO (1981) az alkalmazkodás négy típusát különböztette meg: 1. milliő morfológikus, 2. hagyomány morfológikus, 3. helyzeti vagy funkcióbeli alkalmazkodás és 4. az ökotipizálódás folyamata. Ha a hagyományos hiedelmek, hiedelemtörténetek mai adaptálódására fordítjuk figyelmünket, akkor az alkalmazkodásban e folyamatok mindegyikét világosan tetten érhetjük. A gyűjtésem szabta korlátok miatt azonban szövegeim segítségével elsősorban az első két típust, azaz, az ún. nagy variációkat tudom pontosabban leírni. Azonban bizonyos mértékig a szövegekben rejlő információk és a gyűjtés során szerzett tapasztalatok alapján, a helyzeti vagy funkcióbeli adaptálódásról is igyekszem néhány megjegyzést tenni. A hagyomány egészének mai strukturálódásáról vagyis a folklór bizonyos ökotípusokba való rendeződéséről azonban sajnos nem áll rendelkezésemre kellő információ, ezért ezt nem tudom bemutatni. Ha az adaptálódás jelzett folyamatait a folklóresztétika által kidolgozott - idézett - tartalmi-formai szerveződésbeli kérdéseivel vetjük össze, akkor a folklór jelenkori életének több sajátosságát tudjuk leírni. Az adaptálódás fő jegyei megfigyelhetőek írúnd a struktúraszerű, mind a nem-struktúraszerű elemekben, sőt - mint említettem - az előadás folyamatának külső tényezőiben is. Minthogy gyűjtésemet a hagyományos folklorisztikai módszerrel, lejegyzéssel készítettem, ez utóbbi mozzanatok — vagyis az előadó előadói magatartása, a hagyományozódás modellje stb. — az "Adattár "-ban csak igen közvetve találhatók meg. Szigorúan véve ezúttal voltaképpen az adaptálódásnak csak a szövegszinten is tetten érhető jegyeit tudom érdemben elemezni. Mindenekelőtt azonban lássunk egy konkrét példát! A következő, teljes terjedelmében közölt szövegben kurzív kiemeléssel jelzem az adaptálódás néhány konkrét formáját. E példában - egyelőre - csak két típust figyelhetünk meg. "Berénybol hajtottak birkát Szécsénybe, vásárra. El is adták őket. Na az úr a pénzt elvitte, ő meg gyött hazafelé. Itt Pilinynek híjfák eztet a községet, ott mondják neki a cimborái, mer ez ebbe a régi időkbe ezek a juhászok ismerősek vótak minden felé. Mondják neki, hogy: — Jani, ne ereggyé sehova, mer sok boszorkányságok vannak! Ajj nem hitte ő áztat! Ő nekivágott egyedül. Tavasz alkalmával (volt). Ugy híjják, hogy
