Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A hiedelemszövegek néhány kérdése

tan már nem ismert. Olykor viszont még epikus történet is szerepelhet magyarázatul, akár mint oktató célzatú élmény történet /Sz 394/, akár mint eredetmagyarázó monda, vagyis a tiltás eredetét indokló szöveg, bár erre érdemi példát a jelen anyag nem ad. Az imperativ mondásokat leginkább oktató céllal, a szocializáció eszközeként használják. Elsődleges tehát bizonyos képzetek, hiedelmek ismerete, melyek kivált(hat)ják a nyelvi következményt, pl. a tiltásokat. A kultúrában tárolt ismeretek átörökítésének explicit módja, melyek bizonyos cselekedetek, személyek, tárgyak, különleges napok ismereteit hozzák felszínre. A tanulmányom bázisát adó szöveganyag igen gazdag epikus történetekben. A függelék "Monda-mutatója" jól tükrözi a tematikai megoszlást, s azt, hogy a történeti és helyi, ül. az eredetmagyarázó mondák számszerűleg is a hiedelemmondák mögött maradnak. Bár a mutató némüeg a töredékes, közlés szintű szövegekre is utal, a szövegek túlnyomó többsége azonban különböző megformáltságú monda. így pl. a 37 eredetmagyarázó szöveg közül csak 3-4 tekinthető töredékes, pusztán egyetlen képzetet közvetítő szövegnek. A történetek nagyobb része vaüásos alakokkal társított eredetmagyarázó monda, más szóval legenda. A megformáltság foka változó, de legszembetűnőbb, hogy személyes élménytörténet jeüegű memorat e csoportban nem található. Ebből arra lehet következtetni, hogy az üyen típusú eredetmagyarázó történetek megjelenésekor nem a képzet, hanem a szöveg az elsődleges. Vagyis az elbeszélések, mint kikristályosodott szövegek önmaguktól léteznek, s bizonyos jelenségek (pl. égitestek, növények, áüatok) értelmezésére használatosak. A képzet és a szöveg persze erősen összefonódik és még a szélesebb körben elterjedt, formaüag csiszolt elbeszélés is feltöltődhet tényleges hittel. A mai körülmények között azonban sokkal jeüemzőbb a szöveg önállósodása s a hiedelemtartalom megszűnése. E csoporttal szemben a hiedelemmondák tekintélyes hányada valóságos képzetek nyelvi kifejeződése. Lényeges, hogy az epikus forma a közösség életében "kitüntetett" szerepű jelenségek kapcsán születik. Az izolált tárgyak, eszközök általában csak futó említést érdemelnek, a jelentősen sztereotipizálódott elemek viszont nagy lehetőségét adják az epikus elbeszéléseknek. A hiedelemmondák éltető magja voltaképpen a mitikus vüágra jeüemző normák rendszere, amely az epikus szövegekben valamilyen rendkívüli erő, képesség vagy tevékenység eseteiként nyer megfogalmazást. A természeti jelenségek, az anyag, tárgyak, az ember alkotta használati eszközök, de a növények és állatok zöme is csupán ebben az "erőtérben", a mitikus vüágkép aspektusaként nyernek hiedelemtartalmat. Ha a tárgyak, növények és áüatok