Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)
A hiedelemrendszer néhány jellemzője - 2. A hiedelemrendszer kategóriái
Az "Adattár" szövegei voltaképpen ezt a kulturálisan kötött devianciát fejezik ki s igen jól érzékeltetik, hogy a közösség hogyan viszonylik a "deviáns", "mitikus" világhoz. A mitikus lények az egyes szövegekben különböző szerepköröket tölthetnek be. A szerepkörök és a szövegek tartalmi szerkezete, morfológiája elválaszthatatlan egymástól. A hiedelemmondákban — szemben a mesével — összesen négy szerepkör különíthető el (FEJŐS 1981:109): reális lény reális segítő mitikus segítő mitikus lény A hiedelemmonda absztrakt sémáját a szereplők potenciális akciórelációi adják. A szereplők száma korlátozott, pontosabban azok a cselekvési szituációk vannak megszabva, amelyek az egyes szövegekben a konkrét szereplőket mozgatják. A négyszereplős hiedelemmonda aktualizációi folytán, a néphit mitikus alakjainak és az embernek cselekedeteiből épül fel. A négy dramatis personae szerepét a figurák váltakozva töltik ki, amely mindig a történeti-társadalmi kontextustól függő konkrét néphit paradigmatikai tengelyén mozog. A szerepkörök tehát variábilisak, de csak oly mértékben, ahogy az adott rendszer paradigmái ezt lehetővé teszik. Triviális példával ezt úgy szemléltethetném, hogy — az eddigi tapasztalatok során — Karancskesziben ha egy kisgyerek mellének megbetegedéséről mondanak történetet, akkor a baj okozóját nem a norában, hanem a boszorkányban látják. A nora nem része Karancskeszi hiedelemrendszerének, tehát a károkozás alanya csak a rendszer valamely figurája, jelen esetben a boszorkány lehet. A szerepkörök variabilitását az állandó funkciók határozzák meg.