Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

TÁJÉKOZTATÓ A magyar néphit vizsgálatában az elmúlt két-három évtized jelentős eredmé­nyeket hozott: az anyagfeltáró munkák mellett megnövekedett az elemző­feldolgozó vizsgálatok száma is. A sort Cs. Pócs Éva példaszerű, iskolát teremtő zagyvarékasi monográfiája nyitotta meg. Az itt közreadott munka egyetlen Nógrád megyei település, Karancs­keszi monografikus igénnyel összeállított, döntően a 70-es évekre jellemző néphit anyagát tartalmazza. A munka két részre tagolódik, részben a vizsgálat alapjául szolgáló anyagot, részben elemzést tartalmaz. Az első, elemző részben a szerző először számbaveszi mindazon tényezőket, amelyek Karancskesziben a néphit alakulását, konzerválódását meghatározhatták. Ezt követően a hidedelemrendszer és szöveg összefüggéseit, illetve ezek társadalmi vonatkozá­sait tárgyalja. Megvilágítja a hiedelmek és a nyelvi megformáltság kapcsolatá­nak kérdéseit, kimutatja a hiedelmeknek a szövegek szintjén is tetten érhető társadalmi, közösségi vonásait. A munka második része az Adattár, amely Karancskeszi néphit-készletéből közel 1100 szöveget közöl. Az anyag zömé­ben a szerző 70-es években végzett gyűjtéseinek eredménye, kisebb hányada pedig korábbi gyűjtések adatait tartalmazza. Terjedelmi okokból a munkát két kötetben közöljük. Az Adattár második fele (az előjelek és a mitikus lények hiedelemszövegei, a 687-es adattól kezdődően) a Néprajzi Közlemé­nyek XXVIII. 1984. évi kötetében jelenik meg. A közölt anyag ily módon a falu — elsősorban idősebb - lakóinak az 1970-es évtizedben jellemző néphittudását, s bizonyos mértékig aktív gyakor­latát is dokumentálja. Szerkesztő

Next

/
Oldalképek
Tartalom