Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

A néphit mai vizsgálatának alapelvei

lenül hiedelemtartalmaknak kifejeződése. Amennyire pl. a hiedelemcselekvések jelentése elszakíthatatlan a hiedelemrendszertől, a szokások legalább annyira különböznek tőle. Azt is mondhatjuk, hogy a hiedelemcselekvés gyakorlati jellegű, kauzális, a szokás kifejező tartalmú, vagyis expresszív. Az elmondottakat hozzávetőlegesen a következőképpen ábrázolhatjuk^ A hiedelemcselekvésekben tehát - az elmondottak szerint - a hiedelmek tudati tartalma és bizonyos mértékű akció "találkozik" és az érintkezési pontokon mindkét rendszer sajátosságai közösen érvényesülnek. Mint az ábra mutatja a hiedelemrendszer a világkép "kimeneteként" szintagmatikai rendszerként fogható fel. Ha a rendszert következetesen leírjuk, annak felépítését, szintaktikai struktúráját kapjuk meg. Ha ezzel szemben a hiedelemrendszer formájára fordítjuk figyelmünket, akkor pl. a szövegstruktúrát, a szövegek megformálódását tekinthetjük szintagmatikai szerveződésnek, amely azonban a hiedelemrendszernek megfelelően jön létre (FEJŐS 1978, GREIMAS-COURTÈS 1978). Ekkor ebben az aspektusban, a hiedelemrendszer paradigmatikaként viselkedik. Míg tehát a hiedelemrendszer a világképhez viszonyítva "kimenet", addig a "megjelenő szövegekhez" képest paradigmatikai jellegű. Ez az elképzelés - ismételten hangsúlyoznám - empirikus anyag, főleg saját gyűjtésem alapján körvonalazódott s meglehet, a hiedelemrendszer és szjkásrendszer kapcsolódásának teoretikus elemzése után tarthatatlannak szintagmatika vagy "kimenet" szintagmatika vagy "kimenet" paradigmatika vagy "program" hiedele mrend szer akciók/szokásrendszer H = hiedelemcselekvés