Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR - III. Emberi világ

579 Nem húzhatott vizet a kútból addig, amíg az avatóban nem volt. Ellenkező esetben a kútba beleesett volna a féreg. (P.255/73:14) 580 Mikor egyik lányommal minden órára való vótam, egy késő estyi órába csak azt veszem észre, hogy valki a dunnáf kezgyi rúlam húznyi. Először még azt hittem, hogy tán a macska csimpaszkogyik a dunna végire, oszt az húzza. De mikor újra csak, oszt még erősebben húzták, hát majd a nehézség gyött rám. Erre elsivalkodtam magam: édesapa, édesanya, győjjenek, mert valaki a dunnát akarja lehúznyi rúlam! Gyöttek is be apámék, de akkor má nem húzták a dunnát. — "Képzelődesz te lyá'" - mondták. Pár napra rá, mikor apám a komrába ment szalonnáé, hát úgy elkezdtek előtte a szalonnadarabok himbálódzanyi, mind a harang, mikor harangoznak vele. Azután meg a falat kaparták az ágyam fölött egész éccaka. Valóságos igaz vót e'! (61) + Kutya alakban bemegy valaki, majd tárgyakká változik: 735 581 A család minden tagja vigyázott, hogy törülgetés közben (mosogatás után) szabadkézzel ne nyúljon az edényhez, evőeszközhöz. így akarták megakadályozni, hogy a baba hasfájós legyen. (P.255/73:14) SZÜLÉS, SZOPTATÓS ANYA + Szülésben meghalt anya: 676 582 "Akkor megint mondott, hogy valami lány gyereket sikkasztott, hogy nem tudom. . . hálta után, hogy az erdőbe valami fá tövébe ásta el a gyerekét, akiket elsikkasztott, talán öt gyereket és éjszakának idején mindég szedte a kötényibe és mindég számolta, hogy hányadik gyereket veszi fél onnan a fa tövéből. Ő odajárt az a, az a lány éjszakának idején, mán holta után és mindég számolta, hogy mennyi, hányadik gyereket szedi. . ." (35) 583 Volt itt egy lány, most P.Gy. felesége. Aztán az megesett valami embertől. "Osztan mikor megszülette, kislány vót. Enyém testvérem tudta, látta is. Szép kislány vót, amikor megszülette. (. . .) Osztan nagyon szép kislány vót, szépen is, olyan szép rivása vót neki. Enyim testvérem beszégette, szegény nyugodjon a. . . Osztan csak mikor hallják, hogy nincsen. Elvitte osztan az anyja a törekbe. Otténg osztan megfojtotta, betakarta a törekbe. Itt vót ez a keresztfánál, ahol van az a lakás. (. . .) Osztan ott vót az a törekbe, mondom. Osztan kivették onnan, mer oszt mettudták. Oszt akkor az anyja másnap, úgy kellett az anyjának hurcolgatnyi a temető irányabó a faluba, azt a kicsit. Oszt a szarkák, varjú kikezdte mán azt a kicsikét a törekbe.