Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)
Karancskeszi történetének főbb vonásai
ritkán) nyer epikus megjelenítést, s többnyire csupán az elemek töredékes nyelvi lenyomatának tekinthetőek. Karancskeszi a török korban osztozik a hódítás határvonala mentén életüket mentő falvak sorsában. Minthogy török adózó hely (KÁLDI-NAGY 1977: 163-164), a népességvesztés ellenére túléli a viharos eseményeket. Nem elsősorban történeti forrásértéke miatt, de megemlítjük, hogy az epikus szájhagyományban a török kort illetően is találunk bizonyos adatokat /Sz 25/, noha többnyire keverednek a tatároknak és törököknek tulajdonított események. Bár a török és Rákóczi kor nagy népességmozgása során Karancskeszi nem veszítette terjesen el lakosságát, azonban 1864-ben "Balogh István bíró, Tarjányi Gábor mint a helység legidősebje, Tóth Ferenc, s töb közbirtokos urak kikérdezésével" hitelesített feljegyzésben a következőket írták: "Karantskeszi az 1715^ évbe népesített, hol is ennek előtte csak egynéhány ház alván" (PESTI 1864). Figyelemre méltó azonban az a tény, hogy a viharos eseményeket túlélt lakosság magyar jellege változatlanul megmaradt, illetve, hogy az írásos feljegyzések tanúsága szerint a népesség alaprétegének kontinuitása napjainkig folytonosnak tekinthető. így pl. az első országos összeírásban, 1715-ben feljegyzett 15 jobbágy neve egytől egyig megtalálható a mai lakosok családnevei között, s a Bartha, Bocsa (ma: Bócsó), Mákos, Zsiday, László, Szabó, Romhányi, Sándor családnevek adatközlőim körében is gyakoriak (A török. . . 1973: 26). Az egyéb összeírások, anyakönyvek neveinek áttekintése hasonló eredménnyel járt (PETRÓCZY 1970, EA 14510). Az elmondottaktól függetlenül nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy viszonylag korán, a 18. század közepétől némi szlovák hatás is érte a falut. Ezt az anyakönyvek névanyaga (id. mű) jól bizonyítja, csakúgy mint a korabeli feljegyzések. Pl. VÁLYI András (1799: II. 253) Karancskeszit "elegyesfalu"-ként említi, s száz év múlva a környéken vizsgálatokat végző etnográfus, PÁPAI Károly (1891: 230—231) kiemeli a kultúra terén érezhető szláv hatást. Az erre valló jegyeket főként az embertani típusok, a lakás, a ruházat terén tartotta szembetűnőnek, bár e megállapítást részleteiben nem ismertette. Utalt arra is, hogy a karancsalji falvakban élénken él a cseh husziták emléke, s nekik tulajdonítják a karancsalji és lapujtői templom építését is. A földrajzi nevek terén - teljes joggal - mindössze a Karancskeszin is keresztülfolyó Dohroda patak nevét tartotta szláv eredetűnek. Ezt a kö 7 ség föMrajzi neveinek újabb vizsgálatai szintén megerősítették (EA 14510, P. 228/1969, P 276/75-ifj). A szájhagyomány naiv etimologizáló
