Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

Karancskeszi történetének főbb vonásai

meg. így pl. a Torna vára földrajzi névhez több emlék is kapcsolódik, melyek egyikéről már Nógrád megye első monográfusa, MOCSÁRY Antal (1826.1. 236) is megemlékezett: "A' réteken Lipta-Gerge felé vagyon egy kis kerek domb, mellynek a' nevezete Torna Vára; a' közhír azt tartja, hogy hajdan a' Tatárok Fővezérének ott lett volna a' sátora, a' midőn a' Törökkel együtt ezen a völgyben tanyázott hadi népével". A múlt század második felében idős helybeliekre is hivatkozva pedig a következőket jegyezték fel Kesziben: "különösségei közöt még is fenálló, de düledező falai láthatók csak Torna várának, hol az mondatik róla, miként hajdan a Török idejébe ezen torna vár felügyelő őr-ház vala, de l

so Rákóczy idejébe mulató helyül szolgál" (PESTI 1864). A mai "köz hír"-ben nyomát találjuk az egykori hagyománynak, még pontosítva is a király személyét IV. Béla alakjában, aki egy Torna nevű vitézzel készült harcra e helyütt a törökkel /Sz 23/. Ugyanakkor a hagyomány e helynév eredetét Zách Feliciánhoz is kötötte /Sz 22/. A közeli Tomyiszer nevű másik földrajzi névhez a lovagi tornák emléke tapadt, méghozzá viszony* lag széles körben elterjedve /Sz 26/. Van más nyoma is annak, hogy IV. Béla király alakja nem lehetett idegen a falu történeti hagyományaiban. Egy alkalommal a Szentkút eredetét magyarázó "Szent László ugratása" /Sz 13/ hagyományban is IV. Bélát szerepeltetik. A másik adat a Karancskeszitől 3—4 km-re levő Marakodi puszta korábbi elnevezése kapcsán került felszínre. A hagyomány szerint ezt a helyet korábban ugyanis Béla várának nevezték, s az egyik értelmező szerint ez IV. Béla király személyére megy vissza /Sz 1/. Ugyanakkor ismert a veszekedéssel, civakodással kapcsolatos naiv szómagyarázat is /Sz 3/, melyet történeti feljegyzés is megerősít (PINTÉR 1880: 72) s jellemző jegye a folklór jellegű helynévértelmezéseknek. A korai középkor történetével még két helynév, illetve magyarázatuk állítható párhuzamba. BÉL Mátyás (1742: 119) Tatár Háza név kapcsán megemlíti, hogy a néphagyomány szerint az elnevezés a tatárok egykor e helyütt felállított sátrára utal, vagy esetleg egy elpusztult falu neve fedezhető fel benne. Hasonló hagyományt a Tatárka, egy dombra utaló helynév kapcsán sikerült feljegyezni /Sz 21/. Feltételezhető, hogy a két név ugyanazon hely megnevezése volt, bár az is lehetséges, hogy az egykori név egyszerű romlásáról, torzulásáról van szó. Végül még egy adatra hivatkozhatunk: aMátéülési dűlőnév kapcsán néhányan egy valamikori vezér, esetleg maga Csák Máté tevékenységét idézik /Sz 16, 17/. A történeti tudat ezen mozzanatai viszonylag erős, a régmúlthoz kötődő hagyományt idéznek. Még akkor is, ha mindez ma már csak kevesek tudatában él, s biztos hogy a ma fellelhető idézett adatok nem kizárólag a szájhagyományból származnak. Az is kétségtelen, hogy mindez nem (vagy csak