Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR - III. Emberi világ

(...) Mer mikor man odakerű a sor, hogy no mán közel ván az arány, azt ne mondja, hogy no ja, én Istenem most mán méssegít. Mer akkor megyén lefelé, mert ezt az ördög kiséri. Hát lemegy a főd gyomrába úgy, hogy hiába megyén utána, (gy: Nem szabad kimondani?) Nem. Ő csak elfárad, leül, oszt akkor nyugodtan van." (18) 329 Itt az "egyik rokonyom a | Tobánvégbe, az emlegette. . ., az unoka­testvéremnek az apósa, hogy ott is őnekik, ahol a házuk vót valami­kor, ez a szálmatetős ház. . . Hat mégtudta, hogy ahol letették (az) épületet, ott à | gerenda alatt - mer még akkor ezek a régi faházak vótak -, mè'mmutatta az egyik illető, hogy no, ha itt leás, itt arányát tanai. Hát mán lepucóta a fődet róla mindent, hogy mán csillágott az arány á fazékba, kiejtette a száján: — No, hála Istennek! Most mán méwan! A mélységbe csak úgy, csak úgy zúgott lefelé, mint hogyha. . . (nevet). Úgyhogy oszt nem is kutatott utánná néki. Ki tudja, hogy hova. . . A főd elnyelte." (18) 330 "(gy: Mesélték az öregek, hogy a földbe kincs van?) (. . .) Hogy égett a pénz, azt hallottam, (gy: És arról lehetett látni?) Kék lánggal égett a pénz. (gy: Hol? Itt a környékbe volt ilyen eset?) Itt a környékbe | | hogy mondjam | Van itténg a határba messze odale, olyan vizenyős helyen, olyan nagyságba, mint ez a ház nagysága, a tiszta lapos fődbe ilyen dombos, ilyen — szóval az a domb, tetszik tudni? Osztan az nagyon messze van a falutól, mocsolyát, kendert szoktunk áztatni benne valaha. És kérem szépen mindég aszondtäk az öregek, hogy Pízs, Pízs, Pízsnek hítak — az öreg majd tudja mondani - vagy kinek. Az oda kastélyt csináltatott. Azé mer ő otténg kincset gondol, hogy van abba a hogyhivjákba, mer lángolni látta. Sokat hal­lottam, hogy emlegette az apám. És őneki ott is vót kastélya, vala­mikor" (9) 330a Volt egyszer egy ember és pénzt nem adott a fiainak. Kiment, a fiai meg lestek, hogy mit csinál. Hát ahogy elásta a pénzt, letaszította a gatyáját, hozzáverte háromszor magát, és azt mondta: Eztet csak úgy vegyék ki, ha illennel leverik. A fiai küesték, aztán úgy ki tudták venni a pénzt. (84)

Next

/
Oldalképek
Tartalom