Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A szállitott áru

milyen nehézséggel jár. . . s hajózás Zimonytól fölfelé a Száván és a Kulpán, továbbá a Dunán és a Tiszán, nem kevésbé Aradnak és Erdélyben a Maroson tényleg nagyon nehéz volt s az a bánsági és károlyvárosi hegyvidékek katonai szükségletének födözésére, valamint a kereskedelem érdekében évenként való szállítások alkalmá7 6 val részben csupán a vontatás által volt keresztül vihető. " Vizi uton a legkülönfélébb árukat, terményeket szállították. A szállitott áruféleségekre vonatkozó, megszaporodó konkrét és részletező feljegyzések a XVIII. századtól kezdve lehetővé teszik számunkra pontos adatok rögzítését, s esetenként a szállitott áruk milyenségére és mennyiségére vonatkozó összegzést. Az 1794-es években a Tiszán évenként 30-40 hajórakomány (átlag 2 500 mázsa) dohányt szállítottak a korabeli feljegyzések 77 szerint. A dohány a későbbiekben jelentós helyet foglal el a szállitott javak között. A szegedi hajók a XVIII. század végén az újra fellendülő só -szállitás mellett (a Maroson mintegy 500 hajó közel 300 000 mázsa sót szállitott, a Tiszán pedig vagy kétszer annyi hajó és tutaj, azaz sószállitó láp, több mint 500 000 mázsát), évenként millió meg millió mázsa gabonát szállítottak, azonkívül tömérdek d o h á n y t , mint egy 60 000 mázsát, továbbá vagy 40 000 mázsa pamutot, ugyanannyi gyapjút, vagy 50 000 akó bort, száraz halat, szappant és több más terményt, valamint ipari készitmé78 nyéket. E kor s zakból Berzeviczy Gergely De Commecio et industria Hungáriáé c. müvében (megjelent Lőcsén 1797-ben ad gazdaságtörténeti áttekintést. Munkájában megállapítja, hogy "Ausztria ínség nélkül is állandó piaczul szolgál kivihető gabonáink számára. Sopronon át, melynek nagy gabonapiacza van, tengelyen,