Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A vontató ut

A vontató utak állapotának időnkénti ellenőrzése során részletes jelentést, leirást készitettek a hivatalos szervek, melyekben természetesen a vontató úttal kapcsolatos bejegyzéseken tul technikai és munkaszervezési problémákról is olvashatunk. Példaként álljon itt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1852. évi jelentése: "A vontató ut a Duna mentében fájdalom, nincs ugy alkotva mikép az általánvéve kívántatnék, hogy a folyam a forgalomnak mindazon áldásokat nyújtsa, melyeket egy ily hatalmas viziuttól méltán várhatni. Dunaföldvártól kezdve a vontatóut a jobb parton egész Budáig terjed, Pentelénél azonban csak igen alacsony vízállásnál használható, mivel a hajós a part mellett igen közel elvonuló zátonyok miatt kénytelen vontatólovait a balpartra Szalk Szt. Márton vidékén áttenni, s majdnem egész Tassig előrenyomulni, honnan lovait Rácalmás mellett ismét a jobboldali partra áthajóztatja, vagy azokkal Lóré sziget partján halad, s a jobb oldalra csak Adonynál lép által: s miután a magas viz, mi mellett a jobb partot szakadatlanul használhatni, csak igen ritkán tart sokáig, ennélfogva a hajós kénytelen az év leghosszabb idején keresztül a föntemlitett pénzes időrabló keresztülkasuli járatokkal megelégedni. Ercsi előtt ismét zátonyok feküsznek, a vontatólovakat tehát alacsony viznél ismét Sziget-Újfalunál át kell vitetni s csak Ercsin felül lehet újra a jobb partra lépniök: itt a szőlőkertek vidékén több partforrások ömlenek a Dunába, melyek a pártütőn állandó sarat képeznek, s ez gyakran magasabb lévén egy lábnyinál, a vontató állatoknak az átgázolást lehetetlenné teszi, pedig e térség oly rövid, miszerint a bajt kövezett ércsatorna által igen könnyen s tetemes költség nélkül el lehetne távolítani. Ercsinél, de még inkább Battánál s különösen Érdnél a part meredek hegylejtőkből áll: itt a vontatólovakat talpak segedelmével az ezen lejtőségeken található kis sik terekre kell át-