Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A vizállás milyensége

kisebb-nagyobb változtatást tett szükségessé. Ennek igazolására a tiszai hajóvontatók gyakorlatából idézünk példákat: "Ha teherrel mentek, vagy nagyon erös volt a viz folyása, nagyon dült a viz, esetleg erős szél fut, nem volt elég egy csarnakkötél, olyan nagy volt a vontatókötél húzóereje. Ilyenkor föltettek még egy csarnak162 kötelet. " A vontatókötél, rögzítését is módosították: "Ha teherrel vontattak, s különösen sebes vízzel a lovaskötél nemcsak a paránkába kapaszkodott ... a vontatókötelet az orfa körül vezették, vagyis a kötél az orfa vizfelőli oldalán haladt, ráfeszült az őrfára s igy a vonóerőt közvetlenül az orfa fogta fel. " °^ Mint arra már e fejezetben hivatkoztunk a vizállás a vontató állatok számának növelését is eredményezhette, mely azonban nem mindenkor tette szükségessé kettő vagy több állatnak a vontató egységbe történő kapcsolását, hanem elegendő volt a vontató egység végén magányosan huzó un. kurtulyás lónak a megduplázása: "Ha teherrel mentek fölfelé, vagy sebes volt a viz árja, gyakran két lovat is fogtak igy páratlanul e ,,164 egymás möge. A tiszai hajóvontatók gyakorlatából idézett példák megfogalmazásukban arra engednek következtetni, hogy a normál vizállás, átlagos vízfolyás — áradás, sebes sodrás viszonyítás egyenértékű az üres hajó — terhelt hajó viszonyítással. Itt említendő meg, hogy a vontatók fizetségét is befolyásolta a vizállás: "Az összeg persze sok mindentől függött. . . nem volt-e nagyon magas a vizállás, mert a sebes víz nagyon meghúzta a lovakat. . . " A vizállás változása természetesen térben és időben a legkülönbözőbb mértékű lehetett egyazon folyót tekintve is, annak más és más szakaszán. Idős hajósok emlékezete alapján tudjuk: az áradással együttjáró vizállás változás olyan méretű is lehetett, hogy von-