Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A szállitóeszköz

ga midenkor keményfa. Meg kell még említeni, hogy a hajóácsok alkalomadtán régebbi ladikok, dereglyék, hajók ép faanyagát is felhasználták. Fontos volt, hogy a hajóépitéshez mindenkor elegendő mennyiségű és minőségű vasanyag álljon a hajóépitők, superok rendelkezésére. Ezek különböző méretű szögek, bordavasak és un. iszkábák voltak. Egy-egy hajó építésekor több mázsát is elhasználtak. Nincsenek pontos adataink, feljegyzéseink arról, hogy a középkor hajóépitésének vasszükségletét kik fedezték, azt azonban a történeti forrásokból tudjuk, hogy a török hóditók Száva menti hajóépítő telepeikre a szeget és az iszkábát Boszniából kényszerültek ho142 zatni. Az általánosan elterjedt cigány szög elnevezés arra enged következtetni, hogy a hajóépitésnél felhasznált vasanyag je143 lentós és fontos részét a cigányok készítették az országban. Tanulságos e vonatkozásban Szeged városának 1723. március 1-én keltezett, a kovács-céh védelmére hozott szabályrendelete, melyben meghatározták a cigányok által készíthető "kézmüveket", s mely alapján a cigányok jogot nyertek arra, hogy iszkábát verhes144 senek. Az 1773-ban elrendelt országos reguláció és az 1774-ben megkezdett összeírásból az derül ki, hogy a Szegeden lakó 50 cigány családnak tagjai iszkába csinálással élelmet és keresetet biz145 tositó foglalkozással bírnak. A XIX. századtól kezdődően fokozatosan előtérbe került a gyári készítésű vasanyag felhasználása. A hajóépitéssel kapcsolatban még egy fontos nyersanyagról kell megemlékezni: a moháról. Mint arra már utaltunk a super elnevezés is a mohával való munkálattal hozható kapcsolatba. Moha gyűjtésére vonatkozóan nincsenek történeti feljegyzéseink, de a recens anyag arra enged következtetni, hogy vállalkozó szellemű emberek gyűjtötték, árusították. Tömörkény István irodalmi tudósítást ad egy ilyenről: "Vannak emberek, akiknek az a kenyerük,