Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A szállitóeszköz

kozásban mennyiségében kiemelkedő a csallóköziek és a Vág men97 tiek káposzta szállitása. A XIX. századtól a XX. század első évtizedeivel bezárólag a vizi útnak jelentős szerepe volt az egyes folyómenti falvak őstermelő lakosságának a nagyobb folyómenti városok (Budapest, Győr, Baja, Szeged stb. ) piacaira, vásáraira járásában is, mely forgal98 mat az un. vásáros-, heti-, ill. a kofahajók bonyolították le. Szállítmányaik túlnyomó többségét gyümölcs- és zöldségféleségek, valamint kenyér tették ki. Felidézett adataink világosan mutatják, hogy a szállitott áru milyenségét és mennyiségét mindenkor a társadalmi szükségletek, a bel- és külföldi piac, illetve az ország egy-egy területének sajátos, speciális gazdasági, termelési orientációja határozta meg. Á szállítóeszköz A folyami közlekedés és szállitás első eszközei differenciálatlanok voltak, s csak a különböző funkciók határozott szétválása után alakulhattak ki az egymástól több vonatkozásban is eltérő hajótipusok. A Dunán és mellékvizein használt vizijármüvek legkorábbi említése a római kútfők feljegyzéseiben található: "Cas sió Dio (XLIX. 37. ) /uowz£uXa nXoya nevü fatörzsből kivájt, kiégetett lélekvesztőket látott a thrák és pannon dunaparti népségnél. Ammianus Mar c ellius IV. s zázadban c a v a t i s arborum alveis (XXXI. 4,5) és cavatis roborius (XVII. 13, 27. ) néven emliti fel a szarmata és góth népektől, kik a thrákok és a többi régibb partlakók helyébe kerültek. De ezen kisebb müvek mellett már