Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Összegzés és kitekintés

b) , megőrzi a hajóvontatási gyakorlat társadalmi és technikai archaizmusait; c) , inkább akadályozza, mint elősegiti a folyami szállitás mechanizálását, fejlesztését. 6. Ujabb fejezetet a hagyományos hajóvontatás népi gyakorlatában a hajóvontatás gépesítésének korszaka jelentett. Ekkor került véglegesen a vontató egység a vizre. Mint azt láthattuk, ez a lépés nem jelentette a partról emberi vagy állati erővel végzett hajóvontatás azonnali megszűnését. Olyannyira nem, hogy azt állithatjuk: a hagyományos hajóvontatás mind a szállitott árumennyiséget, azok sokféleségét, mind a népi gyakorlat technikai-technológiai oldalát, továbbá az érintett társadalmi rétegeket tekintve - virágzását éppen abban a korban érte el, amikor már folytak a hajóvontatás gépesítésének kísérletei ill. gőzerejü vontatóhajók is egyre nagyobb számban vettek részt a forgalom lebonyolitásab an. Az arány a hazai kapitalizálódás leglendületesebb szakaszában a XIX. század harmadik harmadában változik csak meg döntően. A századfordulóra összességét tekintve már véglegesen háttérbe szorul a hagyományos hajóvontatás. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy egyes területeken, s különösen egyes folyószakaszokon még továbbra is egymás mellett élt a két hajóvontatási mód ill. forma, s időszakonként, egy-egy meghatározott térben és funkcióban nem volt ritka a tradicionális hajóvontatás előtérbe kerülése. Gondoljunk itt pl. a gőzösökkel nem hajózható folyókra ill. folyószakaszokra, valamint a heti-, vásáros- és kofahajókra. 7. A magyarországi hajóvontatás népi gyakorlatának tanulmányozása azt bizonyította, hogy abban sajátos és áttételes megjelenési