Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A hajóvontatás folklór vonatkozásai

A legnehezebb emberi munkák egyikének tartott és tekintett hajóhuzás, valójában embert megalázó munkaeszköze: a fahám több esetben gondosan faragott (mely bizonyos szinten tekinthető csak funkcionális faragásnak) ill. karcolással, rovással, véséssel és faragással diszitett. E diszitett hámok egyik, kiemelkedően szép példája a Néprajzi Múzeum gyűjteményének 63651 leltári számú, Bátáról (Tolna m. ) származó darabja. A fahám szinte teljes felülete diszitett: karcolt, vésett és mélyitett faragású, kompoziciókban rendezett diszitőele m ékkel. Egy másik tárgy: az 54. 1 0. 1 leltári számú, mely Ersekcsanádról (Pest m. ) származik, csak egészen kis felületen diszitett, karcolt és mélyitett faragású, egyszerű, de kiegyensúlyozottan megkomponált, igen szép motivummal. Egyszerű rovásokkal diszitett a 72377 és az 54. 39. 13 leltári számú fahám (lelőhelyük: Báta - Tolna m. ). A diszitmény "V" alakzatban háromszorosan ismételt és folyamatosan sokszorozott a fahám felső felöletén. Itt emiitjük meg - a technikai eljárás azonossága kapcsán, hogy a fahámok egy része tulajdonosának, használójának nevével, monogramjával, feltehetően tulajdonjelként funkcionáló "X" jellel, valamint évszámmal is ellátott. A kutatás jelenlegi állapotában ugy tűnik, hogy Magyarországon igen ritka volt a hajóvontatás ábrázolása népi, paraszti használati 524 tárgyakon. Ezért is érdemel különös figyelmet az a korabeli kékfestőminta, mely egy Komáromi Kalendárium fedőlapjára ke, 525 rült. Végezetül itt kell megemlitenünk - a vontatott hajótestekkel ill. azok egy tipusának: az un. bőgőshajók orrtőkéinek kapcsán - folyómenti településeink két érdekes szokását ill. hagyományát.